Megvan az, amikor az ember először meghallja a saját hangját felvételről? Találkoztatok már olyannal, aki ilyenkor nem borzad el attól, amit hall? Mert mi nem nagyon. Vajon mi lehet az oka?
A választ a University College London kutatása adja meg, és röviden a lényeg az, hogy a saját hangját mindenki másképp hallja, mint mások. Mégpedig azért, mert (nagyon leegyszerűsítve) amikor másokat hallunk beszélni az agyunk a hanghullámokat alakítja át.
Amikor viszont mi magunk beszélünk, akkor két forrásból érkezik a vibrálás, az egyik a levegőn keresztül (hiszen beszélünk, ami hanghullámokat generál), a másik viszont a saját hangszálaink keltette hullámokból.
A hang ilyenkor bejárja az agyunkat, a fülünket, ami megváltoztatja a hangérzékelést. Amikor viszont felvételről halljuk magunkat, akkor ez a kettősség megszűnik, egyszerűen olyan, mintha másvalaki beszélne – ami elég ijesztő tud lenni.
Szóval tényleg nem úgy hangzunk, mint ahogyan saját magunkat halljuk.
(Fotó: pixabay.com/shqpncb)
