Egyetlen, a XX. században elkövetett koncepcionális hiba elég volt ahhoz, hogy a mai városok olyanok legyenek, amilyenek – sokszor nehezen élhetők, egyre nehezebben megoldható közlekedéssel, zsúfoltsággal.

Kent Larson a városok fejlődésének tanulmányozásával foglalkozik, és miközben azt próbálja meg vázolni, milyennek is kellene lennie a XXI. század nagyvárosának, arra is rájött, mi tette tönkre a mai metropoliszokat.

Elmélete szerint a múlt század várostervezésének legnagyobb, meghatározó hibája az volt, hogy a településeket az autó köré építették: „Az autók kinyírják az innovációt. Közlekedési dugókhoz, parkolási problémákhoz vezetnek, és a rengeteg hasznos területet elvesznek azzal, hogy valahol tárolni kell őket”.

A városok egészen 1880-ig egymással hálózatba kapcsolódó falvakból épültek fel. Az emberek általában otthonuktól 20 perces távolságon belül élték az életüket, ezen a körön belül volt a munkahelyük, itt pihentek, intézték a bevásárlást, stb.

Nyilván ezeknek a kisebb egységeknek is megvoltak a maguk problémái, de egységként működtek, a lakók a mostaninál jóval nagyobb mértékben működtek együtt.

Az autó megjelenése mindezt megváltoztatta, a korai modernisták ugyanis szétválasztották egy-egy nagyvároson belül a funkciókat, azaz lettek olyan részek, melyeket elsősorban lakhatásra használtak, máshol ipari negyedek, megint máshol kereskedelmiek alakultak ki.

Így alakultak ki a csendes, békés kertvárosok (szemben a lepusztult, gettósodó városrészekkel), ahová a jómódú polgárság kivonult, és ahonnan minden nap bejárt a városba dolgozni.

Amerikában jellemzően autóval, aminek köszönhetően létrejöttek a városokban bevezető nagy autópályák, amelyek viszont kettévágták a szomszéd kerületeket, míg azok, akik bent maradtak a belvárosokban, azt vették észre, hogy fokozatosan gettósodik el a környék.

„Az 1950-es évekre már úgy tervezték át a nagyvárosokat, hogy azok sokkal inkább a gépek, mintsem az emberek igényeit szolgálják ki” – véli Kent Larson, aki szerint így jutottunk el a mai városképig.

Az autóknak kényszerűségből átengedett felületek (utcai parkolók, parkolóházak, stb.) mind az embertől veszik el a helyet, így egyre kevesebb ember fér el egy négyzetkilométeren, ami egyre zsúfoltabbnak és kényelmetlenebbnek tűnik.

Mindezt figyelembe véve kellene újragondolni a nagyvárosokat – állítja a Kent Larson, aki szerint vissza kellene térni a régi modellhez, melyben egy-egy kerület önálló kisvárosként működött. Ehhez persze vissza kellene szerezni az autóktól az élethelyeket, ami a közlekedés reformját is megkívánja.

A szakember szerint ez nem lehetetlen, már vannak is biztató kezdeti jelek, New Yorkban a Broadway, vagy több európai nagyváros, melynek belvárosi részeiből elkezdték kitiltani az autókat, így egyre több hely jut megint az embernek. Más kérdés, hogy azért hosszú még az út a metropoliszok átalakulásáig.