Miközben a nyugati kultúrkörben egyre nagyobb hangsúlyt kap a munka és magánélet megfelelő viszonya, addig Japánban egyre komolyabb problémát jelent a „karoshi”, ami nem más, mint amikor az emberek konkrétan belehalnak a túl sok munkába.

Míg Nyugaton egyre több könyv és cikk szól arról, hogyan dolgozzunk hatékonyan, hogy jusson idő a munka mellett a magánéletre, pihenésre is, addig Japánban ez egy teljesen ismeretlen fogalom – nem úgy, mint a karoshi.

A jelenség egyre durvább méreteket ölt, olyannyira, hogy mostanra már japánok százai, ezrei dolgozzák szó szerint halálba magukat. A 34 éves Kiyotaka Serizawa például tavaly júliusban halt bele abba, hogy élete utolsó időszakában heti 90 órákat dolgozott.

A 90 óra durva, de egyáltalán nem kirívó Japánban, ahol a hosszú munkanapok (vagy az azokat kiegészítő, kötelező jellegű, a munkához kapcsolódó rendezvényeken való részvétel) számít a normának.

A robbanás és a kipukkant lufi

Az egész a hetvenes években kezdődött, amikor a relatív alacsony fizetések miatt a munkavállalók megpróbálták a lehető legtöbbet kisajtolni a rendszerből. A nyolcvanas években aztán jött a robbanás (ekkor lett a világ második legnagyobb gazdasága a japán), és mindenki dolgozott, mint az őrült.

Még akkor is, amikor a kilencvenes években kipukkant a lufi, és a vállalatok kénytelenek voltak újraszervezni magukat, ami sok ember elbocsátásával járt – akik viszont maradtak, mindenre képesek voltak, hogy ne küldjék el őket.

Mindez oda vezetett, hogy manapság már csak nem is különösebben kiemelkedő teljesítmény, ha valaki napi 12 órákat dolgozik.

„Egy japán munkahelyen a túlóra annyira alap, mintha a rendes munkaidő része lenne. Senki sem erőlteti, ugyanakkor mindenki kötelezőnek érzi” – mondta az Independentnek a Kansai Egyetem professzora, Koji Morioka, aki egyébként a kormánynak próbál tanácsadóként segíteni a karoshi elleni harcban.

Miközben a hivatalos munkaidő (csakúgy, mint Magyarországon) heti 40 óra, rengetegen dolgoznak ennél sokkal többet, attól tartva, hogy ellenkező esetben az kihat az éves értékelésükre. Ráadásul a túlórát (mivel „önkéntes”) a cégek általában ki sem fizetik.

Nőket is érint

Mindez oda vezetett, hogy a karoshi (ami ugyanúgy lehet a túlterheltség okozta szívroham, mint a kimerültség miatt elkövetett öngyilkosság) ma már az elismert halálokok közé tartozik. Csak tavaly 189 halálesetet soroltak ide hivatalosan, de szakemberek szerint a valódi szám inkább több ezerre tehető.

Noha a közvélekedés szerint a karoshi alapvetően a férfiakat érintő probléma, szakemberek szerint egyre több nő is érintett, ráadásul esetükben szinte mindig öngyilkosságról beszélhetünk.

Ami nagyon durva, hogy a hölgyek között elképesztően fiatalok is vannak, sokan még a húszas éveikben járnak, amikor nem bírják tovább a nyomást – mondta az áldozatok családjait segítő egyik szervezet főtitkára, Hiroshi Kawahito ügyvéd.

A munkahelyi túlterheltségben elhunytak hozzátartozói kártérítésre jogosultak, márpedig az ilyen esetek száma a márciust megelőző egy évben új rekordot döntve elérte a 2310-et. Más kérdés, hogy csak minden harmadik kérvényt bírálnak el pozitívan.

Szabadság csak elméletben

Noha a probléma immár több évtizedes, a kormány csak másfél éve fogadott el programot a karoshi elleni fellépésre. Ennek része az, hogy 2020-ra a jelenlegi 8-9 százalékról 5 százalékra kell csökkenteni a heti legkevesebb 60 órát dolgozó munkavállalók arányát.

A kormány arra is megpróbálja valahogy rávenni a munkavállalókat, hogy vegyék ki a fizetett szabadságukat. Miközben ugyanis Japánban átlagosan 20 nap jár egy alkalmazottnak, addig alig akadnak olyanok, akik ennek akár csak a felét kivennék, mert a szabadságot hanyagságnak, az elkötelezettség hiányának tekintik.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy míg mondjuk Európában az ember simán munkahelyet vált, ha valamiért nem érzi jól magát, vagy jön egy jobb ajánlat, addig Japánban a legtöbben egy helyen dolgozzák le az életüket.

Ha ez nem lenne elég, a japán népesség rohamosan öregszik, ha ez nem változik, akkor 2050-re a munkavállalók aránya akár negyedével is csökkenhet, ami további nyomást helyez majd az aktívakra.

Magyarul nagyon úgy néz ki, hogy önmagában a karoshitól nem lehet megszabadulni, ehhez az egész japán vállalati és munkakultúrát meg kell(ene) változtatni, hogy az emberek többet pihenhessenek, és több időt tölthessenek a családjukkal.

Nem lesz egyszerű menet.

(Fotó: flickr.com/Héctor García)