Kubában lassan új fejezet kezdődik, amint az ország jól érzékelhetően nyit a kapitalizmus (és az Egyesült Államok felé). Arról talán mi, magyarok is sokat tudnánk mesélni nekik, mi mindennel jár egy ilyen változás, melynek óhatatlanul lesznek vesztesei. Róluk készített fotósorozatot Oded Wagenstein.
A leghosszabb várakozás egy kis, idősekből álló közösség hétköznapjait mutatja be abban a Kubában, amely (nyilván főleg gazdasági) kényszerből és az Egyesült Államok politikájának változása következtében hatalmas változások előtt áll.
A nyitás, az amerikai tőke beáramlása sokakat gazdaggá tesz majd, de legalább ennyien (ha nem többen) lesznek azok, akiknek az élete kevéssé kedvező irányba mozdul majd el.
Ők például azok az idősek, akik gyakorlatilag egész életüket a kommunizmusban élték, és most majd valahogyan alkalmazkodniuk, túlélniük kellene. És nem csupán anyagiakról van szó, hanem a közösség, a közös célok és a biztonság elvesztéséről is.
Az izraeli fotós, Oded Wagenstein két évvel ezelőtt utazott Kubába, ahol egy szerencsés véletlennek (és a természet sürgető szükségének) köszönhetően ismerkedett össze a Cienfuegosban élő Matidóval (bekéredzkedett hozzá WC-re, magyarul).
Beszélgetni kezdtek, és a fotós hamarosan azon vette észre magát, hogy már a szomszédokat is ismeri. A beszélgetésből aztán sokkal több lett, ennek köszönhetően Oded Wagenstein azóta már több mint féltucat alkalommal látogatta meg őket.
A fotók elkészítése persze csak egy apró szelete mindannak, ami ebben a kis közösségben történt vele. Segített az öregeknek a bevásárlásban, együtt tévézett velük, miközben a nyelvi korlátok ellenére sokat beszélgettek.
Az ezen beszélgetésekből kirajzolódó jövőkép elgondolkodtató, hiszen ezek az emberek rettegnek attól, hogy kiszakadnak a társadalomból, hogy elfelejtik őket. „Várok. Várok a következő állomásra, ami talán az utolsó lesz” – fogalmazta meg egyikük.
(Fotó: odedwagen.com)