Egyre több nyugati országban élik úgy az életüket a hatvan fölötti nők, mintha harmincasok lennének. És tulajdonképpen igazuk is van, hiszen sehol sincs leírva, hogy 60 fölött megáll az élet. Sőt.

Olyannyira kezd elterjedni ez az életforma, hogy már nevük is van: az ilyen nők a „freemale”-ek, azaz a szabad nők (erre írták azt anno a fordítók, hogy „lefordíthatatlan szójáték”).

Közös jellemzőjük, hogy elmúltak 60 évesek, általában elváltak, a szingli létet választják, viszonylag aktív szexuális életet élnek, és nem hajlandóak elfogadni, hogy csak mert beléptek a hatodik X-be, véget ért volna az életük.

Itt az ideje kalandozni

Kezdjük az elején: a fejlett országokban az elmúlt évtizedben 30 százalékkal nőtt a válások aránya a 60 év fölöttiek körében, aminek oka lehet egyrészt az, hogy kirepültek a gyerekek, és közel (vagy éppen már meg is érkezett) a nyugdíj.

Ez az a generáció, amely először élvezhette a tabletta és az abortusz legalizálásának előnyeit, miközben anyagilag is sokkal függetlenebbek, és több lehetőséggel bírtak és bírnak, mint anyáik és nagyanyáik.

Jellemző rájuk az is, hogy attól, hogy betöltötték a 60-at, még nem zárkóznak be otthon, ellenkezőleg, egyre többen döntenek úgy közülük, hogy itt az ideje kalandozni egy kicsit, élni az életet – jellemezte őket a Women's Room blog szerzője, Jane Kellock, hozzátéve: ez a korosztály nem úgy tekint a hatodik x-re, mint valaminek a végére, sokkal inkább, mint egy lehetséges kezdetre.

„Senki sem akar birtokolni”

Az is jellemző rájuk, hogy életüknek ezt a korszakát saját döntésük alapján egyedül akarják megélni és kiélvezni. „Nem sír senki a vállamon, nincsenek elvárások, senki sem akar birtokolni, vagy megmondani, hogyan töltsem az időmet. Nagyon boldog vagyok egyedül, ugyanakkor nagyon örülök annak, hogy mindkét fiam boldog házasságban él” - mondta egyikük, a 67 éves művész, Joyce Gunn Cairns a brit Daily Telegraphnak.

Mindez persze alapvetően nem kor, hanem életszemlélet és hozzáállás függő dolog (láttunk mi már nagyon öreg negyveneseket és hihetetlenül fiatalos, kalandvágyó nyolcvanasokat is...), és persze azt se hallgassuk el, hogy azért az sem árt, ha az egészség mellett az anyagi háttér is megvan ehhez az élethez.

Persze viszonylag egyszerű lenne csak az anyagiakra (pontosabban azok hiányára) fogni a bezárkózást, hiszen a már említett Joyce Gunn Cairns is egy önkormányzati lakásban él, de nagyon elégedett a sorsával és nagyon szerencsésnek tartja magát.

Aminél jobb kiindulópont aligha kell.