Izgalmas dolgokat rejt a föld egy-egy nagyváros alatt, nem kivétel ez alól természetesen London sem, ahol most egy egészen fantasztikus járatrendszert lehet bejárni.
A jó 30 méterrel a föld alatt található hatalmas alagútrendszert a II. világháború kezdetekor húzták fel, méghozzá azért, hogy szükség esetén emberek ezrei találjanak ott menedékre a náci bombázások elől.
A Clapham Commonnál található föld alatti menedéket meglehetősen kevesen ismerik, valamiért nem ment át annyira a köztudatba, ezért is izgalmas a látogatás lehetősége – mármint annak, akinek van jegye, mert egyelőre a szervező London Transport Museum oldala azt írja, hogy minden jegy elkelt.
Mi azért mutatunk pár képet az elméletileg 8000 embert befogadni képes bunkerekről, miközben elmeséljük, hogy az építkezést korán, már 1940-ben megkezdték, a nácik esetleges támadása elleni felkészülés jegyében.
A folyosókon háromemeletes ágyakat helyeztek el, felkészülve arra, ha hirtelen több ezer embernek kellene menedéket nyújtani. Az építkezés alig 8 hónap alatt befejeződött, a feszített tempónak nyolc munkás esett áldozatul.
Utólag már okos az ember, de ennyire talán nem is kellett volna sietni, hiszen az alagútrendszert egészen 1944-ig nem használták. Akkor a hadiszerencse már rég megfordult, a németek viszont V1 és V2 rakétákkal lőtték Angliát, a támadásokban 6000 ember veszítette életét a háború végéig.
A rendszer 16 elkülöníthető menedékhelyre oszlik, és elsősorban azoknak épült, akiknek a kertjében nem volt saját bunkerük. A föld alatt pontban este 10 óra 30 perckor oltották el a villanyt és csak reggel 7-kor kapcsolták vissza. Ekkor a lent lévőknek 30 percük volt elhagyni a bunkereket.
Akiknek a légitámadásokban megsemmisült az otthonuk, azoknak megengedték, hogy itt tárolják a holmijukat. Emellett volt két orvosi szoba is, ahol ellátták az esetleges sebesülteket.
A végére még annyit érdemes megjegyezni, hogy a bunkerrendszernek érdekes utóélete volt, amennyiben 1948-tól egy ideig jamaicai bevándorlóknak nyújtott szálláslehetőséget.
