Miközben manapság minden híradás tele van a menekültekkel, és kis túlzással egész Európa azon vakarja a fejét, hogy mit is kezdjen a jelenséggel, hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy nem valami modern jelenségről van szó, a történelem folyamán ugyanis többször előfordult már hatalmas népvándorlás. Ezek közül mutatunk most meg néhányat.
(fotó: up to 2011)
Transzatlanti rabszolga-kereskedelem
Igaz, időben kissé elnyújtva, de a 15. és a 19. század között a becslések szerint nem kevesebb, mint 9,4 – 12 millió ember került Afrikából Amerikába, ám alighanem ennél jóval többet hurcoltak el az otthonából. Az óceán átkelése során történészek szerint 10-20 százalékuk életét veszítette.
Az Új Világ vonzása (1800-as évek második fele - 1930)
Az Egyesült Államok ipari nagyhatalommá válása hatalmas erővel vonzotta a munkaerőt, amire szükség is volt, ráadásul hasonló folyamatok játszódtak le Ausztráliában és Új-Zélandon is.
A bevándorlók nagy része a szegénység és a politikai elnyomás elől menekült, elsősorban Európából, és természetesen a gazdasági prosperitás, a jobb élet reménye ösztönözte őket.
A számok elképesztőek: a becslések szerint 1800 és 1930 között körülbelül 48 millió ember hagyta el csak Európát, ebből a Brit-szigetekről 8 millióan keresték odaát a boldogulást (ha tovább bontjuk a számokat, 1845-47 között egymillió ír hagyta el hazáját az éhhalál elől menekülve).
Európa a II. világháborút követő években
A II. világháborút követően a Postdamban a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió között megkötött egyezmény egyik következménye az lett, hogy 20 millió embernek kellett otthagynia otthonát – egyébként ez minden idők legnagyobb európai népvándorlása.
A leginkább a németeket érintette a döntés, Kelet-Európából 16,5 millió ember menekült nyugatra, míg több millió lengyelt telepítette le kényszerrel új területekre.
Európa az 1960-as évekig
Amikor Európa kikeveredett a II. világháború poklából és megkezdődött a gazdasági fejlődés, egyre több munkaerőre volt szükség, aminek egy igen jelentős része a kontinensen kívülről érkezett.
Ekkor indult meg a volt gyarmatokról az emberáradat, a karibi térségből és Ázsia déli részéből elsősorban Nagy-Britanniába mentek, a törökök Németországot célozták meg, míg az észak-afrikai volt francia fennhatóságú területekről értelemszerűen Franciaországba költöztek.
India és Pakisztán 1947-es szétválása hatalmas migrációs hullámot indított el. A muszlim többségű Pakisztán és a többségében hinduk lakta India között 14,5 millió ember cserélt házat és hazát.
A következmények nem ritkán katasztrofálisak voltak, lévén mindkét ország kormányát többé-kevésbé felkészületlenül érte a hatalmas embertömeg. Nagyon súlyos, erőszakos incidensek történtek a határ mindkét oldalán, a legvisszafogottabb becslések szerint 200 ezer, a legpesszimistábbak szerint egymillió ember veszítette életét, 12 millióan pedig hajléktalanná váltak.
Migráció természetesen nem csak két ország vagy földrész között történhet, hanem egy országon belül is, pláne, ha az az ország akkora, mint Kína. A becslések szerint az ázsiai nagyhatalom területén a következő 25 évben nem kevesebb, mint 345 millió ember (!!) indul útnak, elsősorban a nagyvárosok felé véve az irányt. Ha bekövetkezik, ez lesz minden idők legnagyobb migrációja, és sokak szerint egy második ipari forradalom.
