Ugyan hányszor olvastunk már arról, hogy valakinek megjelent Jézus arca egy pirítóson, vagy emberi arcokat vélt felfedezni a Holdon és még hosszan sorolhatnánk? Nos, tudósok szerint ez egy teljesen normális jelenség és az emberi agy működésében rejlik a magyarázat.

Szűz Mária a grillezett sajton, Jézus Krisztus egy pirítóson, arcok a Hold felszínén – hosszan sorolhatnánk azokat a képeket, híreket, amelyekkel szinte rendszeresen találkozhatunk a különböző oldalakon, ahol emberek a csodás jelenésekről számolnak be.

Pedig tudósok szerint nincs ebben semmi csoda, egyszerűen csak a pareidoliának nevezett jelenségről van szó. Ez az az érzet, amikor bizonytalan és véletlenszerű ingereket (hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. A szó a görög para (azaz rendellenes) és az eidolon (kép) szavakból származik.

Ebben persze semmi újdonság nincs, amiben viszont igen, hogy kanadai és kínai tudósok rájöttek, mi a jelenség neurológiai mechanizmusa. Ez eddig ugyanis javarészt rejtély volt.

A tudósok fMRI szkennerekkel figyelték meg önkéntesek agyát, neurológusok pedig kielemezték az agynak azon részét, amely az ilyen képek megpillantásakor stimulálódott.

Kiderült, hogy az emberi agy egyszerűen arra állt be, hogy lehetőleg mindenben meglássa a rendszert és arcokat ismerjen fel.

„A legtöbb ember úgy véli, ha valaki ilyen képeket lát, az mentálisan problémás, így aztán azok, akik ilyen jelenségekről számolnak be, gyakran nevetség tárgyaivá válnak” - mondta a kutatást vezető Kang Lee, a University of Toronto professzora.

„Kutatásunk ugyanakkor arra világít rá, hogy teljesen hétköznapi dolog nem létező dolgokat belelátnunk tárgyakba, mivel az emberi agy teljesen egyedi módon úgy van bekötve, hogy arcokat ismerjen fel, ennek következtében agyunk még akkor is arcot vél majd felfedezni, ha arra akár a legcsekélyebb utalást kapja” – tette hozzá a tudós.

Mindez csak megerősíti azt a korábbi elméletet, mely szerint az arccal kapcsolatos pareidolia az ember egyedfejlődése során döntő fontossággal bírt, hiszen felismerni a barátot (vagy éppen az ellenséget) több tízezer éve élet-halál kérdése lehetett.

(via)