Az addigi klisék helyett másképp próbálta megragadni a börtönélet mindennapjait a 80-as évek Amerikájában Stephen Milanowski, aki élénk képeivel másfajta világot varázsolt elő. Egyik célja az volt, hogy megváltoztassa a társadalom hozzáállását, kicsit felrázva az embereket.
A nyolcvanas évek volt az az időszak az Egyesült Államokban, amikor a börtönök kezdtek veszélyesen túlzsúfoltak lenni, a társadalom pedig akkor is (miként most is) megpróbált nem tudomást venni az elítéltek életéről.
Mint azt a Prison Photography című oldalnak adott interjúban Stephen Milanowski elmesélte, a börtönök iránti érdeklődése gyerekkorából ered, amikor ügyvéd apja pár alkalommal magával vitte egy-egy meghallgatásra.
„Egy hatodikosnak ezek a látogatások abszolút felejthetetlenek maradtak. Kitörölhetetlenek. Ez egy, a létezésemtől teljesen idegen környezet volt. Olyan volt, mintha a szemeim nem lettek volna elég gyorsak ahhoz, hogy befogadják a látványt. Egy gyereknek a világon semmi sem hasonlítható egy börtönhöz" – mondta Stephen Milanowski.
A fotós szerint a képek elkészítésével az volt a célja, hogy olyan helyeken fotózzon, ahol korábban csak a bevált kliséket használták, elsősorban a fekete-fehér filmek keménységére építve.
A képek 1981 és 1985 között készültek három amerikai börtönben: a massachusettsi Walople-ban, valamint két michigani intézetben, Ioniában és Jacksonban.
Stephen Milanowski ekkor végzős hallgató volt az MIT egyetemen, az intézmény levélpapírján kereste meg először a Walpole-t, ahol engedélyezték neki a fotózást.
A fotós szerint a börtönökben a hangulat feszült és kemény volt, a képek általában egy-két óra alatt elkészültek, de az elítéltekkel különösebb kapcsolatot nem alakított ki.
A fotókat a New York-i Modern Művészetek Múzeumában és Stephen Milanowski Facebook-oldalán lehet megtekinteni.
(via)
