Egy nappal karácsony előtt egy dolgot lehet bizonyossággal állítani: még a karácsony megrögzött szerelmesei is (amilyenek például mi vagyunk) az öncsonkítás határára értek a karácsonyi zenék elkerülhetetlen áradatának következtében. Megmutatjuk, mi mitől leszünk rosszul december 23-án.

Előrebocsátjuk, hogy a mai poszt a teljesség igénye nélkül íródott, inkább egyfajta rövid, személyes lista, melynek lényege éppen a remélhetőleg a kommentekben kialakuló vita. Így tessék olvasni.

Az ötlet egy szavazásból indult, melyet a Costa Coffee kávézó-lánc brit üzletei indítottak, és melynek egyetlen célja volt: megtudni, vendégeik mely számot nem akarják egyáltalán hallani a karácsonyi időszakban.

A nyertes Cliff Richard Mistletoe and Wine című örökzöldje (ha már fenyő...) lett, amivel nehéz nem egyet érteni, még akkor is, ha az 1988-as sláger (négy teljes hétig tanyázott a brit slágerlista élén!) bennünk gyermekkorunk karácsonyait idézi fel, midőn a Super Channel szólt fadíszítés közben.

Sir Cliff egyébként nem kevesebb, mint négy (úgy látszik, ebben az esetben ez visszatérő szám) karácsonyi listavezetőt tudhat magáénak, de nekünk ez a legemlékezetesebb. No és nem csak nekünk, hanem az 1600 brit Costa Coffee látogatóinak is.

Pedig Cliff Richard dala tulajdonképpen még egész remek is a szavazáson második helyre szorult Shakin' Stevens 1985-ös Blue Christmas című száma mögött.

És akkor jöjjön három olyan dal, amelyet valamiért nehezen viselünk el. Az első az egyébként általunk igen nagyra becsült Paul McCartney Wonderful Christmastime című 1979-es alkotása, amit nem is nagyon tudunk hova tenni. Tulajdonképpen elég lenne annyit írni róla, hogy Sir Paul helyében aligha lennénk büszkék rá, de sajnos nem vagyunk Sir Paul helyében.

Néhány érdekesség: a dalt McCartney teljesen egyedül rögzítette, és 1980 januárjának első hetében a brit slágerlista 6. helyén érte el a csúcsot. Elképesztően sokat játsszák a mai napig és rengetegen fel is dolgozták, ennek következtében Sir Paul ÉVENTE 400 ezer dollárt keres egyedül ebből a dalból, ami eddig összesen 15 millió dollárt (3,3 milliárd forintot) hozott neki. Mi sem térünk magunkhoz...

Wham! – Last Christmas.

Kell-e ennél többet írni? Az archetipikus karácsonyi dal, amit imádsz gyűlölni (hogy régi klasszikust idézzünk) egy döbbenetes videóval, amiben van szerelem, karácsony, havas táj, lobogó tűz, fiatal társaság.

A kislemez (az A-oldalon az Everything She Wants-cal) 1984. december 20-án jelent meg és több mint egymillió példányt adtak el belőle, amivel ez lett minden idők legnagyobb példányszámban elkelt nagy-britanniai lemeze, amely nem vezette a slágerlistát. (Hogy melyik dal előzte meg, arról hamarosan.)

Nem is ez a döbbenet, hanem az, hogy egy évvel később ismét kiadták, akkor 6- lett, majd 1986-ban megint kiadták, ám akkor már nem került be a TOP40-be. Azóta is szinte alig telik el év, hogy meg ne jelenne, Japánban például 1992-ben 12. helyen végzett, de Nagy-Britanniában például volt 26. is – 2011-ben...

Végül jöjjön az a karácsonyi dal, amitől minket a leginkább ráz a hideg, amivel a világból ki lehetne kergetni, és ez nem más, mint a Do They Know It's Christmas?.

Az 1984-es dal két szerzője Bob Geldof és Midge Ure, akik az etiópiai éhezőkön szerettek volna segíteni vele. A szám hihetetlen siker lett, rögtön az első héten több mint egymillió példányt adtak el belőle, és 5 hétig lerobbanthatatlan maradt onnan (éppen a Wham! dalát szorítva a második helyre). Csak Nagy-Britanniában 3,7 millió példányt adtak el belőle, ami egészen 1997-ig rekord maradt, akkor viszont jött Elton John és a Diana hercegnő halálára (át)írt Candle in the Wind, ami letaszította a trónról.

A nemes cél megkérdőjelezhetetlen, a kor szupersztárjai (Stingtől Bonón át Phil Collinsig és még hosszan sorolhatnánk) szinte kivétel nélkül jelen vannak, a dal viszont ennek ellenére is rémisztően idegesítő, a szöveg pedig néhol kifejezetten bugyuta. (Személyes kedvencünk a „Well, tonight thank God it's them instead of you" sor.)

Érdekes egyébként a dal utóélete is, hiszen részben a kirobbanó siker inspirálta az 1985-ös Band Aidet. Ami persze a mi szemünkben (és főleg fülünkben) nem teszi elviselhetőbbé a számot.

Ezek után pedig a kommentek elé vetjük magunkat, azaz ti jöttök: ti mely daloktól kaptok lábrázást, avagy melyek azok, amelyeket szívesen hallgattok (hogy ne legyünk ennyire negatívak)?