Nem csak Magyarországon jelent meg a nemi szerepek elmosódása, hanem Kínában is, ahol egyre több pedagógus véli úgy, hogy nem elég magabiztosak a fiúgyerekek. Például óvodai, iskolai beszokáskor is többet sírnak, mint a lányok. Éppen ezért van olyan óvoda, ahol már lépéseket is tesznek, hogy a gyerekek jobban „felfedezhessék" férfiúi oldalukat.
Vajon megoldást jelenthet-e, ha az óvoda harci játékokra bíztatja a fiúkat? Sőt kifejezetten nemre szabott fejlesztési programot dolgoz ki? Miközben a nyugati világban örülünk annak, és bátorítjuk, hogy a kisfiúk is kifejezhessék érzelmeiket, mint a lányok, a férfiak vegyék ki egyre jobban részüket a házimunkából, a gyereknevelésből, (ez sem könnyű és gyors folyamat), addig Kínában úgy tűnik, pont ellenkező irányú a megközelítés.
Az egyik sanghaji óvodában így van fiú- és lányklub, ahol a fiúkban a kínai tradíció szerint értékes bátorságot, merészséget, felelősség érzetet igyekeznek erősíteni, addig a lányoknál a kedvességet, a bájt.
A fiúk a klubban baseballoznak, golfoznak, íjászkodnak, és van versenyautós pálya, és persze a már fentebb említett csatatér, ahol a játék katonákkal harcolhatnak. Azért is fektetnek ilyen nagy hangsúlyt a sportokra, mert a kínai szülők erre a területre kevésbé koncentrálnak, az elméleti és zenetudással szemben.
Az egyke-kérdés
A klubbot katalizátornak szánják. A pedagógusok szerint az is probléma, hogy a gyerekeket túlóvják, hiszen alapvetően egykékről van szó, így még kevésbé tudják kibontakoztatni vagányabb, kalandkeresőbb oldalukat. Sok helyen hiányzik a férfi minta is a családokból.
Az azért nem véletlen, hogy vitát váltott ki, amikor a programot bevezették, hiszen mindez az amúgy meglévő nemi sztereotípiákat mélyíti el. Ugyanakkor az óvoda igazgatója szerint a gyerekek kívánsága szerint alakították ki a klubokat, és idővel lehet, hogy a köztük lévő falat is lebontják majd, hogy a kicsik szabadabban választhassanak a tevékenységek közül.
Nyilván az is előnyt jelentene, ha a hiányzó férfi mintát a gyerekek akár az iskolában, óvodában megkaphatnák, óvóbácsit azonban Kínában sem könnyű találni. Tíz évvel ezelőtt diplomázott az első férfi, aki hivatalosan óvóbácsi lett, annak idején nem is merte nagydobra verni, hogy mi a foglalkozása. Azóta igazgatóhelyettes lett belőle.
Elképesztő aránytalanságok
Kínában az óvodák és kisiskolák által alkalmazott 1 millió emberből mindössze 60.000 férfi, és abból is mindössze 10.000 tanító, ami mindössze 1%-ot tesz ki. Japánban az arány 7%, az Egyesül Államokban 10%.
Ez a foglalkozás Kínában sem igazán jelent komoly anyagi megbecsülést, ezért is hagyja el az így is kevés férfiből további néhány a pályát, ráadásul egy nők által dominált foglalkozásban kell érvényesülniük.
Az egyetemek egy része már megkezdte felvételükre a pozitív diszkriminációt, ingyenes szállást és oktatást kapnak több intézményben is, annak fejében, hogy utána 5-6 évet dolgoznak a szakmájukban.
