A New York-i hajléktalan szállásokon élő családok 28%-ában az egyik szülő dolgozik, az egyedülálló hajléktalanok 16%-a is állásban van. A Nagy Almában jelenleg 50.000 ember él hajléktalan szálláson, és a szám egyre nő, mert egyre többen veszítik el az állásukat, ezzel együtt a lakásukat, de ha van munka, az sem garancia sok esetben. 

Ha valaki egyszer belekerül ebbe az ördögi körbe, nagyon nehéz belőle kilábalni. A bérleti díjak egyre nőnek, az alacsony státuszú munkák bérezése ellenben nem, így az olló egyre nagyobbra nyílik, írja a New York Times.

Ki gondolná, hogy a repülőtéren a forgalmat irányító nőnek, vagy a boltban az eladónak, az otthonápolást végzőnek vagy a számítástechnika oktatónak nincs hová hazamennie. Pontosabban egy hajléktalanszállóra megy haza, ahol előírások szabályozzák az életet, a kilépésre ellenben kicsi az esély.

New York egyáltalán nem felkapott részeiben is, egy egy hálószobás lakás bérleti díja 1000 dollár, vagyis kb. 225.000 forint. Az egyik hajléktalanszálló igazgatója elmondta, hogy öt évvel ezelőtt még 200 családot tudtak lakhatáshoz juttatni egy év alatt, mára ez a szám mindössze 50.

A dolgozó hajléktalanoknak pedig nem könnyű a két világ között egyensúlyozniuk. Egy Barbara nevű nőről, aki a helyi közlekedési vállalat ügyfélszolgálatán dolgozik, kollégái nem tudják, hogy hajléktalan, hogy nem vihet be a szállóra körömvágó ollót és borotvát, hogy beviszi a munkába a ruháit, hogy elvigye utána kimosni, mert a szálló gépei mindig tele vannak, vagy rosszak.

Egy Deirdre nevű másik nő sokkal nyíltabban kezeli a problémáját, kollégái is tudnak róla. Van egy négy éves lánya, két állása – egy bankban pénztáros, és egy boltban eladó – eddig mégis szállón élt. Most egy hajléktalanszervezet segítségével kapott olcsó lakhatási lehetőséget, de a támogatás csak két évre szól, így addig kell jobban fizető munkához jutnia. Közben elvégezte az egészségügyi asszisztensi képzést, de a végcélja, hogy újságíró legyen.

A város jelenlegi 50.000 hajléktalanjából 21.600 gyerek. A polgármesteri hivatal célja jelenleg, hogy a lakásuk elvesztésével fenyegetett embereket lehetőleg az otthonukban tartsa, az olcsó lakhatás megteremtésére ugyanis nincs pénz. De továbbra is ott van azoknak a problémája, akik már benne vannak a rendszerben.

Azzal a képpel ellentétben, ami általában az emberekben él New Yorkról, ha kívülről tekintenek rá, erőteljesen különbözik attól, amit a szállókon élő, dolgozó emberek megélnek, mint egyikük mondja, a legnehezebb város, ahol élni lehet.