Bár a számok 2000 óta a harmadára csökkentek, még így sem kevés az a gyermek, aki életét nem a felhőtlen játéknak, hanem a munkának kell, hogy szentelje. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) definíciója szerint a gyermekmunka az, amikor olyan valaki végez munkát, aki a munkavégzés lehetséges minimális korhatára alatt van.

Ráadásul az a 168 millió gyerek, akit világszerte a mai napig munkára kényszerítenek, nagyon rossz körülmények között dolgozik – mondta a Guardian című brit lapnak az ILO szakértője. Sok esetben hosszú munkanapokat dolgoznak, veszélyes körülmények között, ami az egészségüket is kockáztatja hosszú távon. Így minden egyes gyereknek szüksége van a segítségre.

Ez a kérdés azonban már messzire vezet, hiszen a gyermekmunka felszámolásához először a családokat kellene kiemelni a kilátástalan szegénységből. Ugyanis gyakran a család megélhetésének tetemes részét teszi ki a gyermek által megtermelt jövedelem.

Nehéz követni

Az ILO jelentése egy nagy nemzetközi konferenciát előz meg, melyet Brazíliában tartanak a gyermekmunkáról. A munkaügyi szervezet következő céltáblája az idénymunka és az útmenti árusítás lesz, ahol szintén nagy számban foglalkoztatnak illegálisan gyerekeket.

Gyakran olyan hosszú a láncolat, amin keresztül egy termék eljut egy forgalmazóhoz, hogy nem is nagyon lehet végigkövetni, hogy a létrehozásában közreműködött-e gyerekmunka.

Bangladesben például 7.4 millió 5 és 14 év közötti gyerek dolgozik. A ruhaiparban már sikerült némi előrelépést elérni, mert már csak 15 év fölöttiek dolgozhatnak, napi 5 órát és nem végezhetnek veszélyes munkát.

Inkább az iskola

A Save the Children úgy próbál meg hatni a munkáltatókra, hogy elmegy a legalsó szintig, az utolsó szemhez a láncolatban, akikre úgy próbálnak hatni, hogy érezzenek szégyent tettük miatt, érezzék a társadalmi nyomást, aki pedig lép, azt példának állítják a többiek elé.

Fokozatosan próbálják növelni a ráhatást abba az irányba, hogy a gyerekek előbb-utóbb beléphessenek az oktatási rendszerbe. Azt a meggyőződést is le kell küzdeniük, hogy a munkáltató segít azzal a gyereknek, ha munkát ad neki. Ezen pedig addig nem könnyű változtatni, amíg a családok olyan szegénységben élnek, hogy örülnek, hogy egy éhes szájjal kevesebbet kell etetni, ráadásul a gyerek bére becsorog a család kasszájába.