Legalábbis egy több mint hatvan vizsgálatsorozatot feldolgozó tanulmány szerint a nem-hívő emberek intelligensebbek azoknál, akik vallásosak. Ennek elsődleges oka a szerzők szerint a vallások irracionális, tényekkel nehezen vagy egyáltalán nem alátámasztható lényegében rejlik.

Szavazz ránk a Goldenblog Közélet kategóriájában! Hálás köszönet érte!

Mielőtt belevágnánk a tanulmány (vázlatos) ismertetésébe, szeretnénk leszögezni, hogy nem vagyunk szakemberek, senkit nem szeretnénk meggyőződésében, hitében megbántani – egyszerűen csak bemutatunk (akár vitaindítóként is) egy általunk érdekesnek tartott cikket.

A 63 különböző (több évtized során született) tanulmány alapján a University of Rochester professzora, Miron Zuckerman vezette csoport készítette el az elemzést, melynek egyetlen mondatban összefoglalható lényege, hogy a 63 tanulmányból 53 arra a következtetésre jutott: a vallásos emberek kevésbé intelligensek, mint az ateisták. (Tíz pedig értelemszerűen fordított eredményt hozott.)

Már gyerekkorban kezdődik

Az „Az intelligencia és a vallásosság közötti kapcsolat: metaanalízis és néhány magyarázati javaslat" címet viselő munka szerint már kora gyermekkortól látszik, hogy az intelligensebb gyermek nagyobb valószínűséggel fordul el a vallásosságtól. Időskorban az átlag feletti intelligenciájú emberek között kevesebb a vallásos, mint az átlag vagy az alattiak között.

Az egyik alaptanulmány 1500, 135-ösnél magasabb IQ-val rendelkező gyermek életét kísérte végig. A program 1921-ben kezdődött és a mai napig (!) tart és egyik megállapítása, hogy még egészen öreg korban (ugye az 1921-ben születettek ma már 92 évesek) sokkal kevésbé vallásosak, mint az átlag lakosság.

Az összegzés szerzői minden egyes tanulmányt külön, függetlenül megvizsgáltak, figyelembe véve az adatfelvétel körülményeit, a minta méretét és az elemzés módszerét.

A nem és a nevelés kevésbé fontos

A három pszichológus szerző az intelligenciát úgy határozta meg, mint „az érvelés, tervezés, problémamegoldás, absztrakt gondolkodás, összetett fogalmak megértése, gyors és tapasztalatokon nyugvó tanulás képességét". Vallásosnak azt tekintették, aki bármilyen módon kapcsolódott a valláshoz.

A tanulmány érdekes megállapítása, hogy a nem vagy a nevelés nem befolyásolják jelentősen az intelligencia és a hit kapcsolatát. A kor viszont igenis számít, amennyiben az az egyetem előtti időszakban a leggyengébb.

A tanulmány következtetése az, hogy „a vallásos hit irracionális, nem a tudományon alapul, így nem is vizsgálható, következésképp nem vonzó az intelligens emberek számára".

A tanulmány megjelenése után természetesen kapott kritikát is, az egyik szerint például a szerzők az elemző intelligenciát tekintik intelligenciának, és nem veszik figyelembe az érzelmi vagy éppen a kreatív intelligenciát.