Vajon mit közvetít, ha egy politikusról kiderül, hogy kiteszi saját képét az irodában, a kandallópárkányra vagy a falra? Mi a különbség, ha mindezt egy celeb teszi? Kell a szégyenlősség illetve mértéktartás? Vagy büszkén viríthat a falon, ha kezet fogott az amerikai elnökkel vagy a világ nagy koponyáinak egyikével?

Ez is felvetődött Nagy-Britanniában, miután Tony Blair mögött egy interjú alatt a háttérben saját portréja látszott, amint előad. Később a képet eltüntették, de aki látta, az nem felejti és persze a neten már örökre megmarad. Csak a politikus tűnik narcisztikus „diktátornak" ettől?

Teljesen más ez a celebekkel és futballsztárokkal mint Paris Hilton és Cristiano Ronaldo, akik a szégyenérzet legkisebb jelét sem mutatják, amikor sokszorosított önmagukkal élnek együtt saját házukban, akár plakáton, akár címlapgyűjteményen, akár párnákon.

Ronaldónak saját aktja lóg a zongora felett, a szintén portugál Naninak saját márványszobra van. Persze más megítélés alá esik a családi kép, vagy akár a fontos életesemények képei, mint az idealizált képmások. Utóbbira példa Kanye West angyalként lefestve, mely kép létezését a rapper azonban cáfolta.

Szerintetek ciki vagy sem, és hol húzódik a határ?