A hatvanas években nem csak a zenében és a divatban zajlottak le forradalmi változások, hanem a repülésben is. Ekkor kezdett mind szélesebb tömegek számára elérhetővé válni a repülés, ami magával hozta a reklámokat is. Innen már csak egy lépés kellett...

A hatvanas években lezajlott szexuális forradalom a mindennapok olyan területein is éreztette a hatását, mint a reklámok. A gazdasági és technikai fejlődéssel ráadásul egyre több ember számára vált elérhetővé a repülés, ami magával hozta a reklámokat is.

Az újfajta közlekedéshez persze kedvet is kellett csinálni, így történt, hogy ebben az évtizedben változtatták a stewardessek imidzsét is azzá a szexi, fiatal nővé, ami a mai napig sokakban benne él.

Megváltoztak az egyenruhák is, rövidebbek lettek és jobban kiemelték az alakot. Néha egészen túlzásokba is estek, hiszen egyes uniformisok alig takartak valamit.

Ennek megfelelően egyre kevésbé számított a rátermettség, és előtérbe került a külső. Nem telt el sok idő és a stewardessek számára (nyíltan vagy csak informálisan) meghatározták a „versenysúlyukat" és szigorúan büntették annak túllépését.

A témáról írt The Jet Sex: Airlines Stewardesses and the Making of an American Icon című könyv szerzője szerint a szexi stewardess imidzsével a fiatal utasokat szerették volna megnyerni maguknak az egymással élet-halál harcot folytató (elsősorban amerikai) légitársaságok.

„A hirdetési ügynökségek megpróbálták menőnek és coolnak ábrázolni a légitársaságokat. Tisztában voltak vele, hogy az ifjúsági ellenkultúra és a szexuális forradalom végigszáguldott az amerikai kultúrán és pontosan tudták, hogy ezekre a folyamatokra reagálniuk kell" – mondta Victoria Vantoch.

Elsősorban természetesen a piacra betörni próbáló társaságok, mint a Braniff és a Southwest feszegették a határokat, olyannyira, hogy sokszor a rivális társaságoknál dolgozó stewardesseket is megbotránkoztatták.

„Egyszerűen ne hittem el, mennyire kihívóak volt némelyik egyenruha és reklám. Azt gondoltam, hogy ezek a stewardessek tényleg kitették magukat a férfi utasok kénye-kedvének" – fogalmazott például az Up In The Air című könyvet jegyző volt Pan Am-légiutaskísérő, Betty Riegel.

Persze pont ez volt a cél, nem csak a piacon újonnan megjelent vállalatoknál dolgozók esetében, de a Pan Am-nél is. Akkoriban a stewardessek társadalmi státusza ugyanaz volt, mint a modelleké és színésznőké.

„Mi voltunk a legmenőbb trófeák, a férfiak imádták azt a presztízst, amit az adott nekik, ha egy stewardessel a karjukon mehettek el mondjuk vacsorázni. Sokan közülük úgy vélték, ez a feleségszerzés gyors és egyszerű módja" – ismerte el Betty Riegel.