Manapság Harry herceg számít a brit uralkodóház fenegyerekének, pedig mint a BBC egy dokumentumsorozatából kiderül, dédapja és annak testvére (a néhai VI. György és a trónról lemondott VIII. Eduárd) jóval botrányosabb életet élt az 1930-as évek elején. Csak éppen senki sem beszélt róluk...

Az elmúlt években kétségtelenül Harry herceg lett a brit uralkodóház azon tagja, aki sorozatos botrányaival kerül be a lapokba, legyen az a szerelmi élete, vagy egy meztelen fürdőzésbe torkolló Las Vegas-i kiruccanás.

Pedig a brit trón harmadik számú várományosa (apja, Károly és bátyja, Vilmos után) kis túlzással gyenge kezdő dédapjához és annak testvéréhez képest (a nyitókép egy közös vadászaton készült).

Az 1930-as évek elején ugyanis az akkori walesi herceg, Eduárd (aki 1936-ban király lett, majd inkább egy elvált amerikai asszony szerelmét választva lemondott a trónról - a jobbra látható képen) és öccse, a későbbi VI. György, Harry dédapja igencsak élénk éjszakai életet éltek.

A BBC most egy ötrészes dokumentumfilm-sorozatban mutatja be a hercegek titkos életét – akad majd egy-két vaskos meglepetés... A testvérek ugyanis előszeretettel látogatták a londoni jazzklubokat és barátkoztak a korszak fekete zenészeivel (ami azért akkoriban egyáltalán nem volt hétköznapi), köztük a jazz legnagyobb alakjaival.

A Dancing on the Edge című sorozat író-rendezője, Stephen Poliakoff a 30-as években született naplóbejegyzéseket kutatva rekonstruálta az eseményeket. Szerinte a hercegek említett évei tele vannak szexuális kalandozásokkal és kábítószerekkel.

A walesi és a kenti herceg akkori életmódja a rendező szerint még ma is „hatalmas botrányt kavarna". Harry dédapja, II. Erzsébet édesapja, a későbbi VI. György (a legalsó képen) például sokkal botrányosabb életet élt, mint amiről Harry akár csak álmodni merne.

„Sokkal rosszabb volt. Még csak össze sem lehet hasonlítani. Nagyon laza életet élt. Aligha ismerte bárki is az összes részletet, de jó pár történet van szexuális kalandokról és kábítószerekről" – állítja Stephen Poliakoff.

Bár a sorozat formailag nem követi mindenben a dokumentumfilmek szabályait, a rendező szerint az abban ábrázolt események történelmileg mind tökéletesen pontosak.

Az egyik jelenetben például a walesi herceg beszáll a jazzlegenda Duke Ellington zenekarába és négy órán keresztül dobol velük, természetesen közönség előtt.

Poliakoff szerint a II világháborút megelőző korszak különleges volt abból a szempontból is, hogy (legalábbis Nagy-Britanniában és ha nem is teljesen, de) lazultak a fajokat és osztályokat elválasztó korlátok.

„A gondolat, hogy Károly herceg beszáll dobolni egy együttesben, becenevükön szólítja a tagokat még manapság is extrémnek tűnne" – tette hozzá Stephen Poliakoff.

A kérdés persze az, miért nem lett botrány ezekből az esetekből anno. A rendező szerint azért, mert a brit sajtó akkori urai, például Lord Beaverbrook (aki szinte élet és halál ura volt a két világháború közötti brit médiában, portfóliójába tartozott a Daily Express, a London Evening Standard és a Sunday Express is, emellett pedig több kormányban is miniszteri posztot vitt) védte őket és garantálta, hogy semmi nem szivárog ki.

(Arról nem is beszélve, hogy az ominózus dobolás is egy Lord Beaverbrook által szervezett estélyen történt...)

A sorozatot ma kezdi vetíteni a BBC Two csatorna.