Szokatlan látvány, ha egy ember, aki kemény, kikezdhetetlen vezetőnek látszik, egyszer csak elérzékenyül és könnyekben tör ki. A hirtelen érzelmek néha jót, néha rosszat tesznek a kampánynak. Bemutatjuk az elmúlt évtizedek leghíresebb könnyeit.

Ki is lehetne aktuálisabb példa, mint az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, aki könnyeivel küszködve köszönte meg kampánystábjának a kitartó munkát, aminek köszönhetően újabb 4 évig a Fehér Ház lakója maradhat?

Ám nem ő az egyetlen, aki el-elérzékenyül...

Vlagyimir Putyin

A világ másik felén, Moszkvában a Kreml vezetői ritkán mutatnak ki érzelmeket, nem kivétel ez alól (a fenti képen látható) Vlagyimir Putyin sem. De még a keménységét előszeretettel mutogató vezető is képtelen volt visszafogni néhány könnycseppet, amikor márciusban ismét hatalomra került.

Ellenfelei (óceánon innen és túl) természetesen kapva kaptak az alkalmon egy kis élcelődésre, ami tulajdonképpen érthető, ha figyelembe vesszük a magát vadászat, horgászat és küzdősportok művelése közben előszeretettel fotóztató elnök imidzsét.

Margaret Thatcher

Ha volt női politikus a XX. század történelmében, akit nem lehetett gyengeséggel vádolni, akkor az a nyolcvanas éveket meghatározó brit miniszterelnök volt.

Margaret Thatcher végigcsinált egy háborút Argentína ellen a Falkland-szigetekért, egy majdnem olyan kemény harcot vívott meg a brit szakszervezetek ellen és teljesen átalakította Nagy-Britanniát.

Az, hogy a Vaslady is emberből van, akkor derült ki, amikor 11 év után utoljára lépett ki az irodájából, és a szemfüles fotósok néhány könnycseppet is lencsevégre kaphattak az arcán. Persze nem csoda, hogy elérzékenyült, hiszen saját párttársai buktatták meg. Utódja John Major lett.

Edmund Muskie

Az amerikai szenátor 1972-ben egész jó esélyekkel indult a demokrata elnökjelöltségért. Kampánya akkor omlott össze, amikor megpróbálta megvédeni feleségét egy újság támadásaitól.

Hóviharban megtartott beszéde alatt ugyanis sokan könnyeket véltek felfedezni arcán, és bár Edmund Muskie váltig állította, hogy csak hópelyhek voltak, senki nem hitt neki. Feltételezett sírása gyengeséget és határozatlanságot mutatott, ami egy reménybeli amerikai elnöknél megbocsáthatatlan volt... akkor még.

(A történethez annyi még feltétlenül hozzátartozik, hogy Edmund Muskie politikai karrierjét azért ez az incidens nem törte ketté, hiszen később Jimmy Carter alatt külügyminiszter lett.)

John Boehner

Maradva Amerikában, a képviselőház elnökeként a republikánus John Boehner az egyik legmagasabb pozíciót birtokolja az amerikai politikában. Mégis olyan gyakran sírja el magát, hogy néhányan (jellemzően a kíméletesnek legkevésbé sem nevezhető netes közösség tagjai közül) a Ház könnyezőjeként is becézik.

John Boehner előszeretettel sírja el magát a nyilvánosság előtt, főleg, ha az amerikai álomról beszél, vagy ha a családja kerül szóba. De sírt már akkor is, amikor a terrorizmus elleni harcról és az amerikaiak biztonságáról beszél.

(Vastag zárójelben jegyezzük meg, hogy ez a blog nem foglalkozik magyar eseményekkel, így ha valakinek beugrik egy, a Parlament folyosóin egy vasúti szerencsétlenség után elérzékenyülő miniszterelnök képe – nos, az magára vessen... :) )