Alig két hónap van hátra az amerikai elnökválasztásig, és a helyzet úgy áll, hogy a hivatalban lévő elnök, Barack Obama és republikánus kihívója, Mitt Romney fej-fej mellett haladnak. Ez persze egyáltalán nem újdonság az amerikai politikában, hiszen számos, ma már legendás elnök kis híján elbukott a végső pillanatban. Felidézünk pár legendás kampányt.
Harry Truman vs Thomas Dewey 1948
A Franklin Delano Roosevelt 1945-ben (negyedik hivatali periódusa kezdete után alig pár hónappal) bekövetkezett halála után elnökké lett Harry S. Trumant már a jelölésekor esélytelennek tartotta mindenki. A New York Times is kész tényként közölte, hogy a választásokat ellenlábasa, Thomas Dewey nyeri. A republikánus politikus azonban borzalmas jelölt volt: kritikusai szerint morcos, tapintatlan és nem tartotta a kapcsolatot a választókkal. Kampányzáró beszédében Truman úgy fogalmazott: "Az okosak azt mondják, nem nyerhetünk, de mi az igazságot mondtuk az embereknek és ők velünk vannak. Mi fogjuk megnyerni a választásokat." Igaza is lett.
John F Kennedy vs Richard Nixon, 1960
Minden idők egyik legszorosabb amerikai elnökválasztásán a demokrata John F. Kennedy kis híján kikapott Eisenhower korábbi alelnökétől, Richard Nixontól. Ez volt az első kampány, melyben élő televíziós vita folyt a két jelölt között. Ma már (igaz) legenda, hogy míg a rádióhallgatók között egyértelműen Nixon nyert, addig a tévénézők a magabiztos, napbarnított, fiatalos Kennedy-t hozták ki győztesnek, a képernyőn lúzernek tűnő, a kamerák kereszttüzében folyamatosan verejtékező Nixonnal szemben.
Hubert Humphrey vs Richard Nixon, 1968
Már megint Richard Nixon, aki ezúttal Hubert Humphrey ellenében próbált meg bejutni a Fehér Házba. A kampány középpontjában a Martin Luther King és Robert Kennedy meggyilkolását követő felfordulás, a faji felkelések és a vietnámi háború elleni tiltakozások álltak. Hubert Humphrey végig hátrányban volt és csak az utolsó pár napon tudta megszorongatni republikánus riválisát. Nixon végig a rend és a törvény mellett állt kampányolt és a háború befejezését sürgette, kiharcolva ezzel az emberek bizalmát.
Ronald Reagan vs Jimmy Carter, 1980
Jimmy Carterről némi túlzással talán még ő maga sem hitte el, hogy még négy évet eltölthet a Fehér Házban, így aztán tulajdonképpen első pillantásra igen kellemes ellenfelet kapott Ronald Reaganben. A veterán színész politikusi képességeit sokan megkérdőjelezték, ráadásul 1911-es születésűként majdnem 70 éves volt már a választás idején. (Ő volt az első amerikai elnök, akit hetvenéves kora után választottak meg, 1984-es újraválasztásakor már 73 éves volt.) Egészen a kampány utolsó pár hetéig döntetlenre állt a meccs, és ezen a televíziós viták sem változtattak alapvetően. Végül aztán Ronald Reagan közvetlensége és charme-ja hozta meg a republikánusoknak a győzelmet.
George W. Bush vs Al Gore, 2000
Negyven évvel később egy hasonlóan izgalmas választás szemtanúi lehettek az amerikaiak. A távozó Bill Clinton alelnöke, Al Gore és a Clinton előtti elnök, George Bush fia, George W. párharca az amerikai történelem egyik legvitatottabb választása lett. Bár a demokrata Al Gore 543.895-el több szavazatott kapott, mint republikánus ellenfele, a floridai voksok elszámolása gondot okozott (mivel ott még mindig lyukkártyán szavaztak), a döntés sokáig késlekedett, az ügy pedig egyértelmű győztes hiányában a legfelsőbb bíróságra került. Egy hónapnyi politikai huzavona után a bíróság George W. Bush javára döntött – meglehetősen sokat vitatott körülmények között.
