Az 1936-os olimpiát már a náci rezsim árnyékában rendezték meg, de az esemény és a kor politikai vonatkozásába most nem mennénk bele, mert egyrészt szétfeszítené egy poszt kereteit, másrészt nem is erről szeretnénk most írni. Kérjük, fogadjátok el ezt tőlünk (és hagyjuk a kommentekben is a politikai részt)!

Függetlenül a körülményektől, az épületek megmentése azért is fontos lenne, mert (miként azt a tulajdonos DKB Bank munkatársa a The Times brit lapnak mondta) ez a legrégibb, jó állapotban megmaradt olimpiai falu.

„Ez volt ez első kimondottan a cél érdekében épült olimpiai falu. A sportolók le voltak nyűgözve – minden házhoz tartozott egy úgynevezett steward, és ekkor történt meg először, hogy egy hasonló létesítménynek saját uszodája volt" - fogalmazott Jens Becker.

Az 1936-os olimpián mintegy 4000 sportoló vett részt (Magyarországot 216-an képviselték, 197 férfi és 19 nő, az éremtáblázaton harmadikok lettünk, 10 arannyal, 1 ezüsttel és 5 bronzzal), a németek 33, az amerikaiak 24 aranyat nyertek.

A legnagyobb legenda alighanem az (afro-)amerikai Jesse Owens volt, aki Hitler legnagyobb bosszúságára 4 aranyat nyert. Érdekesség, hogy éppen az ő szobája (39-es épület, 5-ös szoba) maradt meg talán a legjobb állapotban.

Nem messze Jesse Owens szobájától található a „Nemzetek Étterme", azaz a közös étkező. A megmaradt dokumentumok szerint az olimpia idején a résztvevők összesen 100 tehenet, 91 disznót, 650 bárányt, mintegy 4 tonna kávét, 75 tonna zöldséget, és 80 ezer liter tejet fogyasztottak el. (A mai mennyiségekhez képest ezek már-már nevetséges számok.)

Érdekes, hogy Hitler parancsára a sportolóknak nem szolgáltak fel alkoholt a faluban. Az intézkedés ellen négy nemzet sportolói, a franciák, az olaszok (mindketten a bor miatt), valamint a belgák és a hollandok (a sör miatt...) lázadtak fel, ami meglepő, hogy sikerrel, így ők az étkezések után fogyaszthattak alkoholt.

Visszatérve az állagmegőrzéshez, az épületek egyre gyatrább állapota köszönhető egyrészt annak, hogy az orosz csapatok 1992-es kivonulása óta senki sem foglalkozik igazán velük, másfelől (miként azt Sven Voege, akinek cége jelenleg is tárgyalásokat folytat egyes épületek bérbevételéről, mondta) a Harmadik Birodalomhoz való szoros kötődés miatt a németek nem törődnek vele.

Az épületekben a II. világháború idején sebesülteket ápoltak, majd a világégés után jöttek a szovjetek, akik majdnem 50 évig maradtak is – az alagsorban pedig a KGB kínzókamráit alakították ki.

A 145 eredeti épületből 25 maradt meg, és bár valamivel több mint 2 millió eurót költöttek az uszoda tetejének kijavítására, több pénz egyelőre nincs a helyreállításokra.