Már kevesebb mint három hét és kezdődik a londoni olimpia, ezzel együtt pedig annak egy ritkán emlegetett vetülete: az olimpiai falu kulisszáinak titkai. Megnézzük, mik történnek ott, ahol a résztvevőkön kívül senki sem látja!

Az olimpiai eszme (vagy legalábbis a látszatja) az egyik legértékesebb árucikk ma a világon. Ha ez így durva megfogalmazásnak tűnik is, a tények (az őrületes összegű szponzori szerződések, a végtelenségig szabályozott mindennapok) mégis azt mutatják, hogy igaz.

Így aztán nem meglepő, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak elemi érdeke, hogy az ötkarikás játékok idején az olimpiai faluban történtekről lehetőleg senki se beszéljen, ne rombolja le az elkötelezett, tiszta sportolókról alkotott képet.

Más kérdés, hogy időről időre azért kiderül ez-az. Így például a 2000-es, Sydneyben rendezett játékok után sok szó esett arról, hogy a szervezők 70 ezer óvszert szállítottak a faluba, ami aztán annak rendje s módja szerint egy hét alatt el is fogyott.

Két fokozatban

A New York Post megkérdezett egy amerikai olimpikon hölgyet, aki azzal a feltétellel vállalta az olimpiai faluban történő események elmesélését, hogy neve nem kerül nyilvánosságra.

„Amikor a faluban vagyok, két fokozatban működöm. Vagy annyira a versenyre koncentrálok, hogy semmi más nem érdekel, vagy szétbulizom az agyam” - mondta a sportoló, emlékeztetve a híres mondásra: „Ami a Faluban történik, az a Faluban is marad”.

Emlékezetes eset volt, amikor a pekingi olimpián nyolc aranyat összeúszó Michael Phelps-t egy évvel később marihuána fogyasztásán kapták. Szintén vele kapcsolatos botrány volt, amikor szintén 2009-ben egy sztriptíztáncos, Theresa White azzal állt elő, hogy az úszó szereti hármasban és kedveli az alacsony nőket, valamint hogy „megérdemelne még egy olimpiai aranyat szerelmi téren is”.

Ha Amerikában ugyanez valamelyik nagy sportág élsportolójával történik, aligha lett volna ekkora meglepetés és botrány. De ez a viselkedés nem fér össze a NOB által gondosan ápolt imidzzsel.

A valóság?

„Egész éjszaka fent vagy és bulizol, alig várod, hogy a McDonald's-nál legyen reggeli hajnali fél 5-kor, eszel egy keveset, aztán 9-10 óra körül felkelsz, elmész a sajtótájékoztatóra, majd jöhet megint a buli. Két évvel ezelőtt már hatodik vagy hetedik napja ment ez, amikor elegem lett. Mire a többiek azzal húztak, hogy még én tartom magam olimpikonnak?” - mondta a sportoló.

Aztán ott vannak azok a sportolók, akik már a versenyek előtt tisztában vannak vele, hogy gyakorlatilag semmi esélyük az éremszerzésre (vagy akik sportága fizikailag nem olyan megterhelő, amire példaként többen is a curlinget hozták fel a téli olimpiák műsoráról). Közöttük bőven akadnak olyanok, akik már a versenyszámuk előtt nekiállnak a partiknak. Bár hivatalosan nem lehet alkoholt kapni a faluban, ez nem akadály, általában vizespalackokban viszik be az italt.

Szex: mint a kipányvázott lovak

Ami a szexet illeti, a The Secret Olympian című könyv szerzője szerint nem nagyon lehet ellenállni akkor, amikor a világ legkisportoltabb fiataljai gyűlnek össze ekkora számban ilyen, viszonylag kis helyen.

„Amikor vége a versenyszámának, a sportolónak valahol le kell vezetnie a felgyülemlett rengeteg energiát. Mint a kipányvázott lovak, amelyek már jó ideje nem vágtázhattak, meglehetősen játékossá (…) válnak” - fogalmazott a névtelenségbe burkolózó szerző, aki emlékeztet arra, hogy miután a Falut szigorúan őrzik, a külvilágba nem nagyon szivárog ki semmi.

„Borzalmasan bűnösnek éreztem magam, amiért megcsaltam a barátom. Mire egy sportolótársam azt mondta: miért? Mindenki ezt tette előző éjszaka” - mondta az olimpikon.

Részegen az elnöki fogadáson

Az Egyesült Államokban az elnök hagyományosan fogadást ad az olimpikonoknak. Miután a sportolók a játékok után itt találkoznak először szervezett formában egymással, nem meglepő, hogy elég durva bulizásba szokott torkollni az este. A gond csak az, hogy másnap a Fehér Házba kell menni...

„Halálra voltam rémülve. Egy srác mellett ébredtem – annyit ittam, hogy fogalmam sem volt, mi történt előző este. Mindjárt indulni kell az elnökhöz, és én még mindig részeg vagyok. Biden alelnök – nos, azt hiszem, érezte a leheletemen. Olyan közel állt hozzám, hogy simán meg tudtam volna nyalni az orrát. Tudom, hogy töménytől bűzlöttem, halálosan szégyelltem magam, de mindenki csak mosolygott” - tette hozzá az olimpikon.