Három óra. Harmincezer áldozat. Harminc tömeggyilkos. Egy brutális tömegmészárlásról szóló videó. A cél a táplálkozás.

Nem lehet hitetlenkedés nélkül végignézni azt, ami a mai posztban következik, nekünk legalábbis nem sikerült. A csatolt videóban látható háborút 30 japán óriás lódarázs vívja 30 ezer háziméhhel – és utóbbiaknak egyetlen pillanatnyi esélyük sincs a túlélésre.

A National Geographic videója (a teljes dokumentumfilm címe Pokoli darazsak) elképesztő részletességgel mutatja be a mészárlás történetét.

Mielőtt azonban belevágnánk, a történet jobb megértése érdekében el kell mondanunk, hogy a japán (vagy ázsiai) óriás lódarazsak csupán 2004-ben jelentek meg Európában, minden valószínűség szerint egy Kínából behozott növényen.

Mivel ilyen rövid ideje vannak csak jelen, az európai háziméhek még nem tudták kifejleszteni a védekezési rendszer és így teljesen kiszolgáltatottak és képtelenek megvédeni lárváikat, amikért az egész harc zajlik.

Merthogy lehet védekezni az óriás lódarazsak ellen. Az ázsiai háziméhek például (kihasználva a lódarázs azon gyengeségét, hogy könnyen túlhevül) azt a stratégiát fejlesztették ki, hogy körbeveszik a betolakodót és addig legyeznek a szárnyaikkal, amíg az a hőtől elpusztul.

Visszatérve a videóra, azon jól látszik, hogyan támadják meg a japán óriás lódarazsak a méhkast, kapják el egyesével a méheket, tépik le a fejüket, a lábaikat, mielőtt „húsgombócot” csinálva belőlük elfogyasztják (vagy más esetekben a saját kaptárukba visszahordva utódaikat táplálják vele).

Egy idő után a darazsak fokozzák a támadás hevességét, kiadva egy olyan jelet, amellyel azt kommunikálják egymás felé, hogy senki se térjen vissza a saját kaptárhoz.

Ettől kezdve csak a mészárlásra koncentrálnak. Mivel a méhfullánk teljesen hatástalan a darazsakkal szemben, semmi sem állja útjukat, egy darázs percenként 40 méhet pusztít el. Közben egymást táplálva tartják fenn a szükséges energiaszintet. Amint bejutnak a méhkaptárba, nekiesnek a lárváknak.

A japán óriás lódarázs négyszer akkora, mint az európai háziméh, közel 100 kilométert képes egyszerre megtenni, csúcssebessége 35 kilométer óránként. Szúrása az ember számára kellemetlen, de (hacsak nem allergiás rá a balszerencsés) nem okozhat komolyabb problémát.

Az igazi gondot a háziméh populációnak és ezen keresztül a mézelőállításnak okozzák Európában.