Nagy Folt egy tibeti masztiff. A vörös színű kan kutya áprilisban lesz egy éves, de nem ezért lett világhírű. Hanem azért, mert mióta egyáltalán feljegyzések születnek erről, még soha egyetlen kutyáért sem fizettek ennyit. A kérdés már csak az, megérte-e?

Kicsit távolabbról kezdenénk a történetnek: 1979-ben minden idők egyik legzseniálisabb angol futballedzője, bizonyos Brian Clough úgy döntött: átlépi az addig átléphetetlennek tartott lélektani határt, és nem sajnál 1 millió fontot kiadni egy futballistáért. Akkor a teljes brit (és a világ-) közvélemény felhördült, hogy márpedig ilyen nincs.

De volt és Trevor Francis nagyszerű vételnek bizonyult, hiszen három hónappal később a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjében győztes gólt szerzett mestere és csapata, a Nottingham Forest számára.

2011-ben jött valaki, aki egy kutyáért, aki nem lő gólt, nem ér el sportsikereket, nem boldogít több millió embert, egyszóval egy kutyáért ez a valaki 10 millió kínai jüant (azaz egymillió fontot) fizetett ki.

Az ember csak kapkodja a fejét (legalábbis az olyan földhözragadt példány, mint jelen sorok írója): mi van itt? És főleg: miért?

A tibeti kapcsolat

A tibeti masztiff ára az utóbbi években szökött az egekbe, ennek oka pedig furcsa mód Kína és Tibet közeledésében keresendő. A közeledést a szó fizikai értelmében (is) értsük: a pár éve átadott Pekinget és Lhasát összekötő vasútvonal nyomán megnőtt a Tibet iránti érdeklődés Kínában, ahol köztudottan egyre több a gazdag, akik szívesen költenek, ráadásul némi túlzással bármire, ami divatos.

Így aztán a 90-es évek végén még 100 fontért árult tibeti masztiff ára hatszorosára-tízszeresére emelkedett (Magyarországon is 250 ezer forint körüli a jelenlegi ár), ám még ehhez képest is nagyon durvának tűnik az egymillió font.

Ritka mint a vörös masztiff

A kiugró ár a kutya színének köszönhető. Nagy Folt ugyanis vörös, ami nagyon ritka az általában fekete és/vagy (arany)barna masztiffok között, így aztán az ára is az eget verdesi (szerény véleményünk szerint egyébként már szét is verdeste, de hát a Kívül tágasabb nem egy kutyablog). Ráadásul éppen a kereslet miatt, nagyon nehéz Magyarországon is hozzájutni egy fajtatiszta kiskutyához, hiszen sokat külföldre adnak el. A nagyságrendek érzékeltetésére: Nagy-Britanniában évente összesen 300 tibeti masztiff születik.

A fajta nagyon komoly múltra tekint vissza, hiszen a perzsák, a görögök és a rómaiak ugyanúgy kedvelték, mint a hunok vagy a mongolok. Mást ne mondjunk, Dzsingisz Kán állítólag 30 ezer példányt vitt magával Nyugat-Európa meghódítását célzó hadjáratára. Marco Polo pedig a XIII. században így írta le őket: „akkora, mint egy szamár és olyan hangja van, mint egy oroszlánnak”.

A derék utazó nem is nagyon tévedett, hiszen a termetre hatalmas, de meglehetősen független karakterű és a gazdáját védelmező állat tényleg tiszteletet parancsoló (talán ezért is tartott udvarában belőle a brit uralkodók közül Viktória királynő és IV. György is).

Üzletnek is jó lehet

Visszatérve Nagy Foltra, az egymillió fontos vételár mellett a járulékos költségek sem elhanyagolhatóak, hiszen egy ekkora kutyát etetni is kell, és nyilván nem a hátsó udvarban tartják majd…

Jó, jó, kérdezheti a Nyájas Olvasó, de miért éri ez meg a tulajdonosnak? Nos, a válasz kézenfekvő: a tenyésztő, Liu Bang szerint az új tulaj akár 10 ezer fontot (3 millió forintot) is elkérhet egy fedezésért. Ha kiszámoljuk, hogy a tibeti masztiff 14 évig is elél, akkor száz fedezésből már vissza is jött a befektetett összeg, márpedig ez finoman szólva sem elképzelhetetlen szám. (Mondjuk, itt feltételezzük, hogy a kutyának a következő években semmi baja nem lesz.)

Íme, ez volt tehát az egymillió fontos tibeti masztiff története, amely nyilván folytatódik majd. Mindenesetre ígérjük, megpróbáljuk figyelemmel kísérni a sorsát. Hátha még egyszer gólt rúg a Bajnokok Ligája döntőjében…