Nem nagy öröm, de lassan a nyugati világ egyik legelterjedtebb szabadidős sportja a válás lesz. Az utóbbi évtizedekben ijesztő módon elszaporodtak azok a családok, ahol a szülők nem élnek együtt. Nem is ragoznánk tovább, mindenki ismeri a jelenséget.

Bár az utóbbi években mintha legalábbis megállt volna a romlás (illetve egyes országokban, például Nagy-Britanniában, mintha némi javulás is megfigyelhető lett volna), ettől még a helyzet elkeserítő.

Mindezt azért tartottuk fontosnak leszögezni, hogy előre jelezzük: a következő cikkel nem bátorítani szeretnénk, csupán egy létező társadalmi jelenség egy bizonyos vetületét szeretnénk megvilágítani.

A nemzetközi (és a magyar) bulvársajtó ugyanis hemzseg a különböző sztárok és a dúsgazdag elit válási történeteitől. Ezekből azért válogattunk, hogy megmutassuk: vannak, akik mintha kifejezetten a válásért házasodnának, vannak, akik menet közben jönnek rá, hogy a házassági szerződést nem is kellene olyan komolyan venni és hát olyan is akad, aki üzleti célokra használja ki élete eme első ránézésre szomorú eseményét.

Nem szeretnénk viszont a már az unalomig ismert esetekkel foglalkozni, így nem lesz szó Sir Paul McCartney vagy éppen Britney Spears válásáról, és szívesen elveszítünk pár ezer olvasót azzal is, hogy negligáljuk Károly herceg és a néhai Diana hercegnő szappanoperába illő történetét is.

Az alábbi esetek azonban némi tanulsággal talán mégis szolgálnak majd. Vágjunk is bele!

Daphne Guinness és Spyros Niarchos

Az ír divattervező 1987-ben, 19 évesen ment hozzá a görög hajómágnás-család örököséhez. A házasság egészen 1999-ig tartott, és három gyermek született belőle. Amikor elváltak, Daphne Guinness markát 20 millió font ütötte. Azóta már összehozták az (egyébként nős) francia filozófussal, Bernard-Henri Levy-vel. „Nyilvánvalóan ő életem szerelme. Legnagyobb bánatom, hogy nem sikerült megoldani a kapcsolatunk legalizálásának kérdését” – nyilatkozta a nő egy, a Harper's Bazaar-nak adott interjúban.

Katrin Radmacher és Nicolas Granatino

Nem árt persze óvatosnak lenni egy esküvő előtt, pláne, ha az ember sok pénzt visz a frigybe. Így gondolkodott 1998-ban az egyik német kiadóvállalat örökösnője, Katrin Radmacher is, amikor eldöntötte, hogy összeköti az életét Nicolas Granatinóval. A megegyezés értelmében válás esetén a férfinak egy fillér sem járt volna az asszony 100 millió fontnyira becsült vagyonából. Az egyébként jólmenő bankár Granatino 2003-ban váltott és jóval kevesebb pénzért elment egyetemi oktatónak.

Amikor 2006-ban elváltak, a férfi rájött, hogy tulajdonképpen pár millió fontot el tudna képzelni magának és egy brit bíróságon megtámadta a Németországban megkötött szerződést, arra hivatkozva, hogy fogalma sem volt felesége vagyonának mértékéről. A bíróság azonban az asszony javára ítélt, bár azért a volt férj is kapott 1 millió fontnyi fájdalomdíjat. Ami, ha jól számolunk, pontosan egymillió fonttal több, mint a semmi.

Diana és Roger Jenkins

A történet eleje maga a mese: adva van egy boszniai menekült nő, és az egyik legmódosabb brit bankár, egymásba szeretne és 1999-ben össze is házasodnak. A frigy 2009-ig tart, amikor az asszony közleményben jelenti be a válást. Eddig semmi különleges nincs a történetben, itt azonban sajátos csavar következik, ugyanis a közlemény így folytatódik: „Csakúgy, mint a gyermekeire, Diana gyorsan növekvő, Neuro nevet viselő italmárkájára is szeretne több figyelmet fordítani, hiszen azt 2010-ben a Legjobb Természetes Italnak választották meg az Egyesült Államokban”. Ezt nevezzük: válási közlemény és italreklám egyben! Alighanem úttörő a maga területén.

Donatella Versace és Paul Beck

Az olasz divattervező két gyermeket (a lány, Allegra 50 százalékban tulajdonos is a családi cégben) szült a férjének, akitől aztán el is vált. 2009 augusztusában így beszélt a válásról a New York Magazine cikkében: „Az elején volt a legnehezebb. Egy idő után, amikor szétköltöztök… túl jutsz azokon az okokon is, amelyek oda vezettek. Ugyanakkor nem hiszem, hogy képes lennék vele egy városban dolgozni”.

Suzanne és David Saperstein

A texasi milliárdos 23 évig élt (az elején nyilván boldog, majd még nyilvánvalóbban kevésbé boldog) házasságban svéd feleségével, míg el nem hagyta egy jóval fiatalabb bébiszitterért. (Atyaég, hogy ez mennyire sablonos!) A történet érdekessége, hogy a házaspár egyebek mellett arról lett híres, hogy Los Angelesben megépítették a Versailles-i kastély mását Fleur de Lys néven. Az apró ingatlan csekély 125 millió dollárt ér. A válással a hölgy nem járt túl rosszul, ugyanis vitte a kastélyt és még egy meg nem nevezett apróbb összeget is, ami a pletykák szerint nagyságrendileg fél milliárd dollár lehet. Abból azért egy ideig talán futja a villanyszámlára is…

Cristina Vettore Austin ás Henry Ford II

Az olasz Cristina Vettore Austin 1965-től 1976-ig volt a Ford Motor Company alapítója unokájának felesége. A pár 1960-ban a párizsi Maxim mulatóban találkozott, majd a nő New Yorkba költözött, ahol türelemmel kivárta, amíg a mágnás elválik első feleségétől, akivel 23 évig élt együtt. Henry Ford II halálát követően 1998-ban Cristina Vettore Austin 5 millió dollárnyi tartásdíjra perelt.

Tanulságos történetek, ám a magunk részéről inkább mindenkinek azt tanácsolnánk, kétszer is gondolja meg, mielőtt dönt – legyen szó akár házasságról, akár válásról.