Ma már elképzelhetetlen, hogy 200 ezer fős koncertet rendezzenek Velence központjában, ám több mint 30 évvel ezelőtt, egészen pontosan 1989-ben megtörtént. Akkora botrány lett belőle, hogy a fal (khmm…) adta a másikat.
A Pink Floyd gyakorlatilag az első pillanattól kezdve híres volt nagyszabású koncertjeiről, különösen szerették a történelmi helyeket, 1972-ben például Pompeiiben léptek fel.
Bő negyedszázaddal később, 1989. július 15-én 200 ezer néző zarándokolt el Velencébe, ahol a helyi városvezetésnek hála ingyenes koncertet adtak. Nem akárhol, gyakorlatilag a város közepén, egy úszó színpadon.
A fellépést az első pillanattól kezdve vegyes érzések kísérték, elsősorban a várható hatalmas tömeg miatt. Velence belvárosában gyakorlatilag nem lehet nem műemlék épületet találni, a koncert kritikusai pedig amiatt aggódtak (mint utólag kiderült: joggal), hogy a közönség komoly károkat okozhat.
A zenészek kötöttek kompromisszumokat: 100-ról 60 decibelre vitték le a hangerőt és abba is belementek, hogy az eredetileg tervezettel ellentétben ne a Szent Márk téren, hanem egy úszó színpadon lépjenek fel.
A hatóságok abban reménykedtek, hogy nem lesz akkora tömeg, lévén a koncertet a RAI olasz televízió 20 országba közvetítette. Nos, nagyot tévedtek…
Az őrületes tömeg gyakorlatilag felkészületlenül érte a szervezőket. Például nem volt elég WC, így aztán rengetegen ott könnyítettek magukon, ahol tudtak, márpedig ez leggyakrabban a műemlék épületek oldalát jelentette.
Nem ez volt a legnagyobb gond, hanem az a mintegy 300 tonna szemét, ami a nézők után maradt. Az épületek nagy része megúszta a strukturális károkat, ezzel együtt a város vezetése nagyon kemény kritikákat kapott.
Antonio Casellati akkori polgármester a RAI-t vádolta, mondván, a tévé komoly nyomás alá helyezte őket, hogy engedélyezzék a koncertet. Ez sem hatotta meg azonban a helyieket, akik annyira kiborultak, hogy a politikus lemondását követelték.
Nem hiába, Velence teljes vezetése (Antonio Casellatival az élen) egy héten belül lemondott.