A Waterbuurt Amszterdam legújabb és Európa legnagyobb úszó negyede (nyilván nem a levegőben, hanem a vízen lebeg), ráadásul az itt található házak össze is kapcsolódnak. Ez már nem is a XXI., hanem a XXII. század.
A járvány kissé talán háttérbe szorított a környezetvédelem és –tudatosság kérdését (miközben sokak szerint részben éppen a környezetet károsító életformánk miatt robbanhatott ki), ezzel együtt is vannak, akik próbálnak minél környezetkímélőbb módon élni.
Közéjük tartoznak Waterbuurt lakói. Az amszterdami lakónegyedben közel 100 különálló, vízen lebegő ház található az Eimer tavon. Nem, nem lakóhajókról van szó, hanem a szó szoros értelmében vett házakról.
A terveket a holland Marlies Rohmer készítette és külön érdekesség, hogy nem luxusingatlanokról van szó, hanem (rendkívül kényelmesen ugyan, de) az alapvető szükségleteket kielégítő otthonokról.
A házakat hatalmas acéloszlopokhoz kötötték ki, így azok árapálykor csak függőlegesen mozognak, egyébként maradnak a helyükön.
„Ha az ember olyan helyen él, ahol gyakoriak az áradások, akkor jobban teszi, ha már eleve a vízre költözik. A legtöbb nagyváros sűrűn lakott, a négyzetméterárak gyorsan emelkednek… a víz pedig messze nem olyan drága, mint a víz” – érvelt a vízi építészet mestere, Koen Olthuis.
Noha a negyed még nincsen teljesen készen, akadnak házak, melyekbe már beköltöztek a lakók. Az acélkereten fából épült otthonokban a konyha és az étkező a megemelt földszinten található, míg a nappali és a terasz a legfelső emeleten. A hálószobák és a fürdőszoba egyaránt méretes, ezek a legalsó szinten vannak.
A lakók a tetőn növényeket termeszthetnek, ugyanitt gyűlik az esővíz is, mellyel aztán a vécéket öblítik. A házak összekapcsolódnak egymással, így a lakók akár adhatják-vehetik egymás között a megtermelt és felesleges áramot.
A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.
