Hosszú évtizedek óta elképzelhetetlen látvány: kifosztott boltok, üres polcok fogadják az embereket szerte Európában, legyen szó Svájcról, az Egyesült Királyságról vagy éppen Magyarországról. De miért vásárolunk pánikszerűen és hogyan foghatjuk vissza magunkat?

Az új koronavírus-járvány okozta aggodalom teljesen normális dolog és ennek következtében akár a készletek felhalmozását is meg lehetne indokolni. Pedig nem árt tudni, hogy a pánikvásárlás egy eleve rossz helyzetet ront tovább – nem kicsit.

Nem csupán azért, mert kifogynak a készletek és mások nem jutnak hozzá (legalábbis addig, amíg nem pótolják, ami egyelőre gyorsan és többségében zökkenőmentesen megy a legtöbb országban), hanem azért, mert ez rossz annak is, aki felhalmoz.

Nick Blackburn pszichoterapeuta szerint az emberek a felvásárlással próbálják „megoldani” az aggodalmukat, csakhogy a boltba érve éppen az ellenkező hatást érik el: a lerabolt polcokat látva még inkább aggódni kezdenek.

A helyzetet tovább rontja az, amikor kritizálják ezeket az embereket, akár a helyszínen, akár a közösségi médiában. „Aki fél, ettől nem fogja jobban érezni magát” – hangsúlyozta Nick Blackburn.

Hasonlóképpen vélekedik Hansa Pankhania terapeuta, aki szerint a pánikvásárlás egyfajta gesztus, amivel az emberek a saját mikrovilágukban vélik visszaszerezni az irányítást, ha már annál nagyobb térben teljesen elvesztették a kontrollt.

Nyilván van egy ennél egyszerűbb magyarázat is: az emberek egyszerűen félnek attól, hogy kifogynak a tartalékból, így az alap életösztön azt mondatja velük, hogy „ha nincs ételem, meghalok”, azaz vásárolni kell.

Van értelme a pánikvásárlásnak?

A fentiekből adódó kérdés, hogy van-e értelme a felhalmozásnak? A University of East Anglia üzleti menedzsment professzora, Ratula Chakraborty a HuffPostnak úgy fogalmazott, hogy az idősebbek vagy a rossz egészségi állapotúak esetében a ez bölcs döntés.

„Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az emberek egy része egyszerűen bármit visz, amihez hozzáfér, ami nem túl okos reakció. Már csak azért sem, mert ezzel másokba ültetik el az aggodalmat, hogy nem lesz elég termék, így beindul a dominóeffektus” – magyarázta Ratula Chakraborty.

De ha a pánikvásárlás nem jó reakció, mi az?

Nick Blackburn szerint egy ilyen járványkitörés esetén másfajta stratégiákat érdemes követni. Az első nagyon egyszerű: megfelelő minőségű információ.

A második, hogy próbáljuk meg nem kitenni magunkat a tömeges aggodalomnak. „Amikor az emberek arról beszélnek, mennyire aggódnak, az nem információ vagy hír, jó eséllyel csak tovább gerjeszti a saját aggodalmunkat” – tette hozzá a pszichoterapeuta.

Ugyanakkor maradjunk kapcsolatban a barátokkal és a családtagokkal, akikkel megoszthatjuk az érzéseinket. A szakember szerint már az csökkentheti a félelmet, ha beszélünk róla.

A harmadik a tervezés fontossága. „Úgy vélem, ha valaki előre megtervezte a nagybevásárlást, az nem pánikvásárlás. Talán nem lehet annyira előre tervezni, mint szeretnénk, de próbáljunk arra összpontosítani, amit a gyakorlatban érdemes beszerezni” – mondta Nick Blackburn.

Szóval ha vásárolunk, ésszel tegyük. Azzal viszont érdemes, hiszen egy önkarantén két-három hét lehet, azaz ennyi időre elegendő élelmiszer (konzerv, tészta, rizs) és egyéb termék (például WC-papír…) legyen otthon.

Arra azonban semmi szükség, hogy egyévnyi készletet halmozzunk fel otthon.

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.