Elsőre furcsa ötletnek tűnik egy egész fotósorozatot szentelni különböző uszodáknak, pláne, ha azok még a szocializmus idejéből származnak. Aztán Maria Švarbová képeit elnézve gyorsan kiderül, hogy fantasztikus dolgokat lehet kihozni belőle.

A szlovákiai fotós munkáit világszerte galériákban és fesztiválokon mutatták be Milánótól egészen Mexikóvárosig. A 30 éves Mariának még 2014-ben javasolta azt egy barátja (ismerve érdeklődését az építészet és a közösségi terek iránt), hogy feltétlenül nézze meg a 80 éves medencét szülővárosában, ami korábban egy helyi középiskolához tartozott. 

Bár több mint egy évtizede zárva volt, Maria Švarbová meglepődött, mikor meglátta, hogy a medence tele van, és a hely tiszta.

„Amikor megláttam az első úszómedencét, határozottan magával ragadott a nagy, nyílt, épített tér látványa. Szeretem a régi, felújítatlan úszómedencéket, közelebb állnak hozzám, mint modern társaik” – nyilatkozta a CNN-nek. 

Az általa fényképezett összes medencét (13 medence 13 szlovák városban) 1920 és 1970 között építették. Szigorú színek, ismétlődő vonalak, tágasság és a díszítés hiánya: ez a funkcionális építészet uralta az ország 1948-tól 1989-ig terjedő időszakát. (Ez nekünk, magyaroknak is ismerős, ugye.)

Valaki mindebben a ridegséget látja, Maria viszont a lehetőséget. „Számomra ez kész sci-fi, teljesen futurisztikus. Szeretek a munkáimban régi dolgokat a modernekkel összehozni - például épületeket a kommunista korszakból. Olyat szeretnék mutatni az embereknek, ahol a régi új és az új régi, de együtt mindig új” – tette hozzá. 

Képeihez színes fürdőruhákba öltöztetett modelleket pózoltatott, mindehhez az inspirációt a Spartakiádák (a kommunista kormány által szervezett tömeggyakorlatok, ahol több ezren vettek részt és adták elő összehangolt koreográfiájukat) nyújtották.

Az utómunka során a testek szaporodtak, a színek fokozódtak és az asszimmetrikus elemeket törölte a képekről. A gondosan összeállított eredmény egyaránt nyugodt és szürreális; egy tökéletlen világ, felháborítóan tökéletessé retusálva. 

„Szeretem a vizet, nekem ez egy tükör vagy a világ másik oldala. Az én képmásaim a képzeletem világa, szeretném megmutatni az embereknek az élet másik oldalát" – fogalmazta meg hitvallását Maria Švarbová.