Vajon milyen házakban élünk majd a nem is olyan távoli jövőben? „Természetesen olyanban, mint most” – szólhat a válasz, ám ennél bonyolultabb a kérdés, ugyanis az éghajlatváltozás miatt a jövőben a jelenleginél is nagyobb természeti kihívásoknak kell majd megfelelni az otthonoknak. Minisorozatunkban olyan elképzeléseket mutatunk be, melyek megfelelhetnek a kihívásoknak.
Az Egyesült Államokban és a Karib-térségben augusztusban és szeptemberben négy hétig pusztított a Harvey, Irma és Maria hurrikán. A szélsőséges esőzések és az erős szél több ezer házat és üzletet rombolt le Texasban, Floridában és Puerto Ricóban.
Nem világos, hogy teljességében az éghajlatváltozás okozza-e ezeket a viharokat, de a légkörkutatók szerint a bolygó melegedése valószínűleg agresszívabbá tette őket.
Az építészek és a fejlesztők a világ minden táján olyan jövőre számítanak, amiben a viharokkal és más éghajlattal kapcsolatos katasztrófákkal gyakrabban kell számolni. Sokan kalkulálnak az éghajlatváltozással is. Az elképzelés az, hogy az épületeket úgy tervezzék meg, hogy elviseljék a tengerszint emelkedését, a hőmérséklet emelkedését és az egyéb éghajlati katasztrófákat is.
Az építészeknek az éghajlatváltozás már nem a távoli jövő, hanem a jelen. Az emelkedő vizek és erős viharok rengeteg embert ösztönöznek arra, hogy újtípusú, ellenálló épületeket tervezzenek.
A kupolaház
A kupola-ház nem újdonság, az 1910-es évektől kezdve jelen van az építészetben. Az I. világháború után Walther Bauersfeld mérnök és Rudolf Straubel fizikus Jénában megépítette a világ első planetáriumát, amely a kupolába a napot, a holdat és a bolygókat vetítette.
Két évtizeddel később Buckminster Fuller amerikai építész népszerűsítette a kupola építészetét az Egyesült Államokban. Bár soha nem értékesítették, Fuller előre gyártott kupola házat tervezett olyan anyagokkal, amelyeket könnyű szállítani és összeszerelni a helyszínen. Úgy gondolta, hogy az előgyártott kupola ház enyhítheti az ország háború utáni lakhatási válságát, hiszen gyorsan felépíthető.
A természeti katasztrófákkal szembeni ellenállóképessége ellenére a kupola nem lett nagy divat az amerikai ingatlanpiacon, főleg azért, mert szokatlan formája volt, mondta a Monolithic Dome Intézet értékesítési igazgatója.
„Harminc évvel ezelőtt a közepes jövedelmű amerikaiak nem akartak egy kupolában élni. Inkább olyat lakást kerestek ami megszokott és ’szép’, amilyenben a szomszédok is laknak, nem pedig valami furcsát. De az évek elteltével egyre többen kezdenek máshogy tekinteni erre a formára és pozitív tulajdonságaira. Főleg azok, akik egyszer már elveszítették otthonukat és soha többet nem szeretnék ezt átélni újra” – fogalmazott Gary Clark.
Házak a vízen
Az árvizek és a vihar okozta hullámzás ellen folytatott harc helyett egyes építészek úgy vélik, hogy a városoknak össze kell hangolni életmódjukat a vízzel. Más szóval, több szerkezetet kell építeni a vízre.
A lebegő építészet támogatói azt mondják, hogy a tengerszint emelkedése olyan valóság, amelyet a városoknak el kell fogadniuk és fel kell rá készülniük. Hollandia több mint fele a tengerszint alatt fekszik.
„A jövőben még több árvízre számíthatunk. Nem a technológiáról van szó, hanem a városok újragondolásáról. A legtöbb város, mint Miami, Tokió és New York, fenyegetésként látja a vizet. Mi lehetőséget látunk benne” - mondta Koen Olthuis, a Waterstudio vezérigazgatója.
Egy évtizeddel ezelőtt a Waterstudio olyan lebegő házakat tervezett, amelyek ugyanúgy festenek, mint a hagyományos házak.
2011-ben a Marlies Rohmer Architecture épített egy úszó kerületet Amszterdamban, ahol 75 vízen lebegő ház található. Több építész a közelmúltban úszó üvegházakat, mozikat és iskolákat álmodott és épített meg.
Besokallt a plus size-modell - nézd meg, és olvasd el, miért!