Már az is elég idegesítő, amikor napi másfél órát kell mondjuk azzal tölteni, hogy az ember bemegy dolgozni, majd hazamegy. Mit szóljon akkor az, akinek ugyanez napi hat (!) óráját rabolja el?

Márpedig a kínai fővárosban olyan magasak a bérleti díjak, hogy a munkavállalók egy része arra kényszerül, hogy napi hat, vagy annál is több órát töltsön utazással. 

Vegyük példaként a 39 éves marketingmenedzser, Zhang Xia egy napját. Ő több időt tölt az ingázással, mint a munkával. Pekingben dolgozik és Yanjiaóban lakik a kisgyermekes anya, aki egyike annak a több ezer dolgozónak, akik átlag 6 órát, de rossz viszonyok esetén akár 9-et (!) is töltenek a munka és a lakóhelyük közötti közlekedéssel naponta. 

Egy 2016-os felmérés szerint Pekingben a világon a legdrágábbak az albérleti díjak, egy teljes átlagos fizetés 1,2-szeresét is elérhetik. Vásárolni még ekkora esély sincs, csak az elmúlt egy évben 28 százalékos volt az áremelkedés az ingatlanpiacon. 

A Pekingben dolgozóknak így aztán gyakorlatilag esélyük sincs a fővárosban ingatlant venni, így aztán a „közeli” városokban vásárolnak. Ilyen hely Yanjiao is, a két évtizeddel ezelőtt néhány falucskából és 30 000 lakosból álló környék, ahol mára majdnem egymillióan élnek.

Hajnalonta fiatal emberek állnak a sötétben, hosszú sorokban a buszokra várva. Egy átlagos pekingi 50 percet tölt a munkába járással, az alvóvárosok lakói ennél sokkal többet. 

Zhang Xia ezt a hosszú időt arra használja, hogy MBA tananyagokat olvas és online tanfolyamokat végez. „Mikor először megtettem ezt az utat, arra gondoltam, hogy ez csak kidobott idő. Most már másként fogom fel” - mondta a BBC-nek.

Persze szerencsés, aki egyáltalán viszonylag gyorsan felfér a Pekingbe tartó járatra. Egy-két évvel ezelőtt alakult ki az a szokás, hogy hajnali fél 6-kor már több tucat nyugdíjas állt sorba a buszpályaudvaron a fővárosban menő buszoknál. 

Ők voltak azok, akik minden hajnalban megjelentek, de a buszra sosem szálltak fel, csak türelmesen álltak a sorban, ahogy a buszok egymás után jöttek és vitték el 50-50 utasukat. 

Aztán egy órával később, fél 7-kor megjelentek a nyugdíjasok felnőtt, dolgozó gyerekei, akiknek szülei a következő busz érkezésekor szépen átadták a sorban foglalt helyet, hogy így felférjenek a járatra, ami körülbelül 3 óra alatt tette meg a 40 km-es utat… 

„Nem tudok már sokkal hozzájárulni a család jólétéhez. A fiam minden nap teljesen kifacsarva ér haza a munkából, így legalább egy órával tovább alhat” – mesélte a 62 éves Liu. 

(Fotó: pixabay.com/zsoca4)