Bár mindannyian bízunk az emlékezetünkben, nem kellene, mert egyáltalán nem biztos, hogy úgy emlékszünk a dolgokra, ahogy valójában megtörténtek. Az emberi emlékezet nem tökéletes. Az emlékeink eltorzulhatnak, vagy akár teljesen kitaláltak is lehetnek. Az emlékeket pedig úgy is manipulálhatják, hogy az emberek olyan bűnöket is bevalljanak, amelyeket el sem követtek.

Elizabeth F. Lotus professzor kognitív pszichológiával és az emberi emlékezettel foglalkozik. Munkásságában arra is keresi a válaszokat, hogyan lehet egy esemény megtörténte után a résztvevőket információk adagolásával befolyásolni. 

Egy kísérletben például szimulált bűncselekményeket és baleseteket mutattak az alanyoknak. A balesetnél aztán elhitették velük, hogy elsőbbségadás kötelező tábla helyett stoptáblánál ment át a balesetet okozó autó, vagy azt, hogy a tolvaj haja egyenes helyett göndör volt.

„Nagyon könnyű eltorzítani az emlékek részleteit, ha ahelyett, amit valójában láttak az alanyok, mást sugallunk. Aztán egyszer csak azt kezdjük kérdezni magunktól, meddig mehetünk el ebben? Teljes hamis emlékeket is beültethetnénk az emberek elméjébe olyan dolgokról, amik valójában sohasem történtek meg?” – mondta Elizabeth F. Lotus. 

Hamis emlékek egészséges agyban 

A válasz igen. A professzor és más kutatók, például Julia Shaw sikeresen ültettek hamis emlékeket egyébként teljesen egészséges emberek agyába. 

Egy kutatásban például az alanyok 70 százalékával el tudták hitetni azt, hogy elkövettek egy bűncselekményt, például részt vettek egy tolvajlásban, vagy megtámadtak valakit (akár fegyverrel is). 

Manapság meglehetősen elfogadott teória, hogy a hamis vallomások jó részét a nagyon intenzív vallatási technikák okozzák. Az persze esetfüggő, hogy a kihallgatott el is hiszi-e, amit (hamisan) állít, vagy csak azt szeretné, ha minél hamarabb vége lenne a kihallgatásnak. 

Elizabeth F. Lotus azt állítja, ha nem tudjuk, hogy valakinek tényleg torzították-e a memóriáját, akkor pusztán abból, ahogyan felidézi az emlékeit, nem lehet megállapítani, hogy tényleg megtörtént-e az az eset, amiről beszél. 

Miért emlékszünk olyasmire, ami meg sem történt? 

Minderre érdekes bizonyíték a Deese–Roediger–McDermott (DRM) paradigma, amelynek keretében embereknek egy egymással valamilyen kapcsolatban lévő szavakat (például ágy, fáradt, alvás, álom) tartalmazó listát adnak, majd megkérik őket, idézzék fel ezeket a kifejezéseket. 

Az emberek nagy része ilyenkor „visszaemlékszik” olyan szavakra is, melyek nem voltak a listán, de akár lehettek volna, például szundi, szunyókál, stb. 

„Az emberek általában teljesen biztosak is abban, hogy ezek a szavak szerepeltek a listán. Nem arról van szó, hogy nem emlékeznek valamire, hanem arról, hogy teljesen biztosan állítják, hogy emlékeznek olyasmire, ami valójában nem történt meg” – mondta a Business Insidernek egy másik szakember, Valerie F. Reyna.

A változó agy

Mindezt az úgynevezett homályos emlék elmélet magyarázza, amihez ráadásul hozzáadódik, hogy ahogyan idősebbek leszünk, egyre inkább képesek leszünk nagyon részletesen emlékezni dolgokra, ugyanakkor a lényegre koncentráló emlékezési képességünk is fejlődik. 

Azaz egyszerre leszünk képesek a gyerekkorinál jobban emlékezni egy szavakat tartalmazó listára, és tudunk „hozzákölteni” rokonértelmű kifejezéseket. 

„Mindez azt jelenti, hogy összességében a gyerekek pontosabban emlékeznek dolgokra, mint a felnőttek, mert ugyan valószínűleg kevesebb szó jut eszükbe egy eredeti listáról, viszont nem is költenek hozzá. Felnőttként ugyanis sokkal inkább az összefüggéseket keressük” – mondta Valerie F. Reyna. 

Visszatérve a címben feltett kérdésre, idősebb korban nem az emlékezőtehetség romlik, hanem az agy tolódik el egyre inkább egy értelmet kereső állapot felé, olyan esetekben is, amikor ennek nem feltétlenül van alapja, ezzel torzítva az emlékeinket. 

(Fotó: pixabay.com/jarmoluk)