A United Airlines gépéről lerángatott utas esete bejárta a világsajtót, és a képek, a felvétel tényleg borzalmasak, a biztonsági emberek viselkedésére pedig nincs mentség. Az már megint más kérdés, hogy a társaság törvényesen járt el, amikor le akarta szállítani az utast (hangsúlyosan nem a módszerekről van szó).
Az eset azért is túlmutat önmagán, mert kiderül belőle, utasként mennyire nem ismerjük a jogainkat és lehetőségeinket. A United Airlinesnak ugyanis jogában állt leszállítani az utast a gépről – hangsúlyozta egy cikkben a brit The Independent szakírója, Simon Calder.
Van-e joga egy légitársaságnak így bánni egy fizető utassal?
Igen. A kapitány felel a gépért, és ha ő úgy dönt, hogy valakit el kell távolítani róla, akkor a parancsát tiszteletben kell tartani. Attól a pillanattól, hogy a szerencsétlen utas kimondta, „nem mozdulok”, megtagadta a kapitány parancsát, és jogszerűen eltávolítható lett a gépről, amit fizikai erő alkalmazásával oldottak meg. A bizonyítékok alátámasztják, hogy törvénysértés történt – de a törvényt ő sértett meg, nem a légitársaság. Ezzel együtt azért meglepne, ha a United pert indítana.
Gyakran megtörténik az ilyen?
Nem, a légitársaságok általában sokkal jobban kezelik azokat a helyzeteket, amikor túl sok utas van a fedélzeten, ráadásul általában már beszállás előtt. Első körben megpróbálnak önkénteseket találni, azon az alapon, hogy mindenkinek van egy ára: készpénz, utazási voucher, vagy jegy a társaság egy másik célállomására.
A hozzám hasonlóan rugalmas időbeosztással rendelkező utasok kifejezetten keresik a túlfoglalt járatokat, mert ezzel pénzt lehet spórolni. Amikor az Egyesült Államokban repülök, mindig figyelek arra, hogy rugalmas legyen a menetrendem, így amikor önként vállalkozókat keresnek, mondjuk 400 dolláros utalványért egy később induló gépre, akkor az első vagyok, aki jelentkezik.
Olyan ez, mint egy különös árverés, ahol a légitársaság addig emeli az ajánlatát, amíg elegendő ember össze nem jön. Ilyenkor általában mindenki boldog: akinek sürgős az út, azért, mert nem neki kell leszállni, akinek pedig nem, az azért, mert előfordulhat, hogy több pénzhez jut, mint amennyit a jegyért fizetett.
Mi ment félre Chicagóban?
Az egész helyzet nagyon szerencsétlenül lett kezelve. A légitársaság alkalmazottai egy részének mindenképpen időben Louisville-be kellett érnie, hogy rendesen kipihenhessék magukat a másnap reggeli munkakezdés előtt. Ha ők nem érnek oda, akkor a többi gép utasainak borult volna fel az útja.
A légitársaság ott hibázott nagyot, hogy az összes fizető utast felengedte a fedélzetre, majd onnan próbált meg leimádkozni embereket. Az egész „árverést” jobb lett volna beszállás előtt végrehajtani, hiszen sokkal kevésbé fájdalmas valakit nem felengedni a gépre, mint onnan lerángatni, pláne szó szerint.
Azért ha valaki repülőjegyet vesz, joggal várja el, hogy utazhat is vele, nem?
Logikusan hangzik, hiszen ha valaki színház- vagy focimeccs-jegyet vesz, biztos lehet benne, hogy nem kísérik ki a nézőtérről. A repülésben ugyanakkor rengeteg oka lehet annak, amiért nem engednek fel a gépre.
Lehet technikai jellegű probléma, vagy a tervezettnél kisebb gép, esetleg súly- és egyensúlyproblémák, ám a leggyakoribb ok a túlfoglalás, ami a légitársaságok többségénél gyakorlat, a gond akkor van, amikor minden jeggyel rendelkező utas meg is jelenik.
Nem kellene a túlfoglalást betiltani?
Sokan gondolják így, mondván, erkölcstelen 200 jegyet eladni egy 190 férőhelyes gépre, de a rendesen végrehajtott túlfoglalással valójában mindenki jól jár.
Egy tipikus fapados járat esetében átlagosan a jeggyel rendelkező utasok 5 százaléka nem jelenik meg. Azok, akiknek muszáj repülniük, a teli járatokra is tudnak jegyet venni, és a gépek is több utassal repülnek, ami a környezetvédelem szempontjából sem mindegy. Aki hajlandó önként másik géppel menni, örül, mert lehet, hogy többet keresett, mint amennyibe a jegy került. A légitársaságok pedig azt állítják, ezzel a módszerrel alacsonyabban tudják tartani a jegyárakat.
A United Airlines azt mondta, találomra választották ki a leszállásra felszólított utasokat. Van mód a „fellebbezésre”?
Általában a személyzet a meglévő információk alapján dönt arról, kinek feltétlenül fontos, hogy repülhessen. Ha valaki esküvőre, temetésre, állásinterjúra megy, vagy sebész, akinek másnap műtétje van, az elsőbbséget élvez.
Ha valakinek nem olyan sürgős a dolga, akkor őt nagyobb eséllyel választják ki. De a repülőtereken az óra ketyeg, mindenki stresszel, és ilyenkor a dolgok esetleg félresiklanak.
Bármilyen fontos is az utunk, ha egyszer felszólítanak, hogy hagyjuk el a gépet, és a reklamálásunk süket fülekre talál, akkor nincs más lehetőségünk, mint leszállni.