Mi a közös Johnny Cashben a Pet Shop Boysban Alice Cooperben és az Ace of Base-ben? Nem sok, de annyi igen, hogy a nevük komolyan felmerült, mint egy-egy Bond-film főcímdalának előadója, ám végül egyikből sem lett semmi. Pontosabban ez így nem igaz, hiszen a dalok megvannak, és mi most meg is mutatjuk őket.

(fotó: 007.com)

A héten bejelentették, hogy a legújabb James Bond-film főcímdalát Sam Smith adja majd elő, a Writing's On the Wall szeptember 25-től meg is hallgatható. A számot állítólag 20 perc alatt írta meg – hát majd meghalljuk.

Sok igazán nagy (és néhány kisebb) sztár neve felmerült az évtizedek során az aktuális Bond-film főcímdalának előadójaként, ezek között akadnak olyanok, akikért nagy kár, hogy nem hallhattuk őket, és van olyan is, amikor talán jobb is, hogy nem sikerült a dolog.

1. Johnny Cash: Thunderball (James Bond: Tűzgolyó, 1965)

A negyedik Bond-film esetében nem kis döntés előtt álltak a producerek, hiszen Tom Jones és Johnny Cash között kellett választaniuk. Végül (britsége miatt) a velszi énekes mellett döntöttek, de azért az amerikai countrysztár sem lett volna semmi...

2. Alice Cooper: The Man with the Golden Gun (0007 – Az aranypisztolyos férfi, 1974)

Első hallásra meglehetősen bizarr párosítás az elegáns, nőbolond szuperügynök és az alkoholista, kőkemény rockot játszó énekes, nagy kérdés, mennyire működött volna. Valószínűleg semennyire, így talán nem is akkora baj, hogy végül Alice Cooper helyett Lulu lett a befutó.

3. Blondie: For Your Eyes Only (007 – Szigorúan bizalmas, 1981)

Alice Cooperrel ellentétben Debbie Harry alighanem tökéletes lett volna egy Bond-főcímdal eléneklésére. Állítólag a dolog azért nem jött össze, mert amikor a Blondie énekese megtudta, hogy nem ő, hanem (a Rocky főcímdalát is szerző) Bill Conti írná a dalt, nemet mondott. Mindenesetre a Blondie az 1992-es The Hunter című lemezre felvette a nóta saját verzióját.

4. Pet Shop Boys: The Living Daylights (007 – Halálos rémületben, 1987)

Noha a magunk részéről bírjuk az A-ha zenéjét, ezzel együtt is készséggel elismerjük, hogy a The Living Daylights nem tartozik a sikerültebb dalok közé, valamiért nem működött az együttműködés John Barryvel. A Pet Shop Boys verzióját meghallgatva sem vagyunk meggyőzve, szóval nem olyan nagy baj (nekik sem), hogy amikor meghallották, hogy csak a főcímdalt bíznák rájuk, nem a teljes soundtracket, akkor kifaroltak a dologból.

5. Ace of Base: The Juvenile (James Bond: Aranyszem, 1995)

Talán ez az egyik legbizarrabb ötlet, a svéd popegyüttest nem tudjuk Bond-filmhez kötni, és miután meghallgattuk a The Juvenile névre átkeresztelt változatot, sokszoros hálát rebegünk a végül a dalt előadó Tina Turnerért. Erősen felejtős.

6. Pulp: Tomorrow Never Lies (James Bond: A holnap markában, 1997)

A The Daily Telegraph szerint komoly harc volt azért, ki adhassa elő a második Pierce Brosnan Bond-film főcímdalát. Saint Etienne és a The Cardigans is harcolt, no és a Pulp is képben volt, végül Sheryl Crow lett a befutó. A Pulp végül 1998-as This is Hardcore lemezének B-oldalán jelentette meg a saját változatát.

7. Amy Winehouse (Quantum csendje, 2008)

A Back to Black sikere után Mark Ronson és Amy Winehouse célba vette a következő Bond-filmet, ám végül az énekesnő magánéleti problémái (kevésbé finoman: függősége és botrányai) miatt az egészből nem lett semmi. Pedig nagyon meghallgattuk volna!

8. Shirley Bassey: No Good About Goodbye (Quantum csendje, 2008)

Még egy dal, amiből nem lett Bond-főcím, pedig... Pedig nagyon jó lett volna, és egy ideig komolyan szó volt arról, hogy minden idők talán legikonikusabb Bond-előadója adná egyik dalát ehhez a mozihoz is, pláne, hogy a No Good About Goodbye társszerzője a 007 komponistája, David Arnold volt. Végül mégsem így lett, amit kicsit sajnálunk.

9. Muse: Supremacy (Skyfall, 2012)

Pedig a Muse mindent megtett... van itt minden, ami szem-szájnak ingere, nagy, drámai gitártól kezdve hasonlóan nagyívű előadásig, ám a producerek végül mégis Adele puhább verziója mellett döntöttek. Szerintünk jól.