Megunt, elromlott telefonok, távirányítók, egerek, és minden, amit kidobunk (és most hagyjuk a netadó elleni tüntetést…), nos, aligha gondolnánk, hogy ezek egy jelentős része egy kínai városban végzi, amely tulajdonképpen az elektronikus szemétből él.

Hegyekben állnak az elromlott, megunt, kidobott távirányítók a kínai Guiyu város egyik raktárépületében. A rosszul megvilágított teremben nők próbálják meg kagylóként felnyitni a különböző kütyüket, hogy kiemeljék belőlük az áramköröket.

A világ szemét-fővárosában vagyunk, az üzlet virágzik, ugyanez sajnálatos (ámde érthető) módon a környezetről már nem mondható el. A városban szinte mindenhol találhatunk eldobott elektronikai eszközöket, a levegőben az égő, olvadó műanyag, kémiai anyagok szaga terjeng.

A levegő felnőttek számára sem tolerálható, a gyerekek esélyei viszont még az övéknél is rosszabb, gyakorlatilag folyamatosan mérgezik őket. Nem csoda, hiszen a világ minden tájáról ideérkező hulladékot itt szedik szét, olvasztják be, kezelik savval, hogy aztán újból feldolgozzák.

Az elmúlt évtizedekben az e-szemét legnagyobb része külföldről érkezett ide, ám változóban a helyzet. Miközben a nyugati államok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a saját hulladékuk feldolgozására, az egyre jómódúbb Kínában éppen ellentétes folyamat zajlik.

A fejlődő gazdaság saját jogon is fogyasztói társadalmat hozott létre a távol-keleti országban, ami ma már a világ legnagyobb okostelefon-felhasználója és az egyéb elektronikai eszközök kereskedelme is korábban soha nem látott magasságokat ért el.

Kína ma már közel annyi e-szemetet generál, mint az Egyesült Államok, így a világtermés egynyolcada ott keletkezik az ENSZ adatai szerint. A tendencia még ennél is aggasztóbb, hiszen míg az Egyesült Államokban az elmúlt öt évben a növekedés 13 százalékos volt, addig Kínában közel megduplázódott és 2017-re már a itt keletkezik majd a legtöbb e-szemét a világon.

Visszatérve Guiyuba, kormányzati adatok szerint 80-130 ezer ember (pontos adat nincsen) él a szemét feldolgozásából, ami ráadásul egy rendkívül lazán szabályozott iparág, és alighanem az emberek egészsége az utolsó, ami számít…

(via)