Mexikóban, az amerikai határ közelében, bizony erre szakosodott üzlet is van. Nem hiába, ahol van kereslet, ott megjelenik a kínálat is. Az utolsó 100 kilométer, mielőtt a migránsok beléphetnének az „ígéret földjére” gyakran nem veszélytelen, ráadásul egy jó része a sivatagon keresztül vezet.

Sokan az életüket kockáztatják azért, hogy beléphessenek az Egyesült Államok területére. Földrajzi elhelyezkedése okán Altar városa lett az átkelők központja, és természetesen mindenki tudja, hogy az ideérkezők mire készülnek.

Még a helyi pap is az ő jogaik szószólója. Maga is megjárta a sivatagot szolidaritása jeléül. A kisváros gazdaságát is az átkelők éltetik, ugyanis a bevételek 90%-át ők hozzák.

Az üzletek csupa olyan felszerelést árulnak, amire szükségük lehet. Terepszínű ruházat, hátizsákok, megfelelő bakancsok, fekete kulacs, és meglepő módon papucsok… Hogy miért? Hogy ne hagyjon nyomot a sivatag homokjában. A papucsot a cipőre húzzák rá. Ez az egyik legkelendőbb tárgy a boltokban.

Az átkelés akár 5 napot is igénybe vehet és a migránsok útját embercsempészek, drogkartellek emberei is nehezítik. Mindenki le akarja venni a maga százalékát a kiszolgáltatott és elkeseredett emberekről.

Sokan érkeznek Guatemalából, Hondurasból és persze Mexikó egyéb részeiből, olyanok is újrapróbálkoznak, akiket akár sokéves amerikai tartózkodás után utasítottak ki.

Altar városa egyébként abban a Sonora államban található, amely az ezredforduló környékén rengeteget szerepelt a hírekben, lévén az illegális határátlépés és a kábítószer-kereskedelem központja. A helyzet azóta javult valamennyit, de a környék messze nem veszélytelen.

A túloldalon pedig az Egyesült Államok és Arizona várja a jobb életben reménykedőket.

(via)