Különös pártok képviselői kerültek be az ausztrál szenátusba, köszönhetően a sajátos (és egyre többek szerint reformra szoruló) választási rendszernek. Ráadásul akár még az is megtörténhet, hogy ezek az alig pár ezer szavazatot kapott „politikusok" szava sokat számít majd a szavazáskor.

Különös mikropártok képviselői ülhetnek majd be az ausztrál szenátusba, köszönhetően a furcsa választási rendszernek. A szabad fegyverviselést hirdetők, a motorrajongók és az embernek a klímára gyakorolt hatását tagadó Első a Család! párt mind képviselteti magát, holott alig pár ezer szavazatot kaptak.

Az egyik új szenátor például az öt gyermekes munkanélküli Ricky Muir, aki egy olyan videót tett fel magáról a YouTube-ra, amin kenguruürülékkel dobálózik. Nyilván nem ezért lesz képviselő, de a rendszer sajátosságát mutatja, hogy alig 1908 szavazatot kapva is szenátorrá lehet.

A sikerrel járt pártok között olyanok vannak, mint a Palmer Egyesült Párt, ami excentrikus alapítója, a bányászatból milliárdossá lett Clive Palmer nevét viseli, aki elsősorban arról ismert, hogy életnagyságú dinoszaurusz-modelleket épít queenslandi birtokán.

Motorrajongók és a Sportpárt

Szintén parlamenti erővé nemesült a szavazatok 0,52 százalékát besöprő Ausztrál Motorrajongók Pártja (akinek egyik leendő képviselője egyszer viccelődve azt írta a Twitteren, hogy George Bush elnök rendelte el a 2011. szeptember 11-i terrortámadást), az Ausztrál Sportpárt (0,22 százalék), vagy éppen a Liberális Demokraták (nevükkel ellentétben inkább jobboldali, a szabad fegyverviselésért kampányoló szervezetről) van szó.

Az ő esetük még viszonylag könnyen megmagyarázható, alighanem annak köszönhetik parlamenti helyüket, hogy sokan tévedésből szavaztak rájuk. Nem csak a nevük megtévesztő (van egy viszonylag erős Liberális Párt is), hanem a jelölti listán is az első helyre kerültek.

Ez nem akármilyen szerencse, ugyanis 45 párt és 110 jelölt indult, és sorsolással döntötték el a választási íven (abroszon) való megjelenés sorrendjét. A Liberális Demokraták kerültek az élre, márpedig szakértők szerint sokan az első ismerősnek tűnő névre voksoltak.

Bonyolult választási rendszer

A mikropártok sikere alapvetően mégsem ennek, hanem a furcsa választási rendszernek köszönhető. A legkevesebb szavazatot kapott jelölteket ugyanis progresszív módon kizárják a versenyből, a rájuk adott szavazatokat pedig egy bonyolult előzetes egyezkedés nyomán szétosztják a többiek között.

Anélkül, hogy most ebbe mélyebben belemennénk (rémisztően hosszú dolgozat kerekedne belőle), az ausztrál rendszer lényege, hogy egy forduló van, minden jelöltet rangsorolnak. Ha nincs abszolút győztes (azaz aki megszerezné a szavazatok több mint felét), akkor az elsődleges preferenciák szerinti utolsó jelöltet törlik és az arra szavazóknak a másodlagos preferenciát veszik figyelembe.

Az amerikai ABC televízió szakértője, Anthony Green szerint a rendszer annyira bonyolult, hogy annak, aki tisztességgel végig akarja csinálni az akár fél órás folyamatot, „egy origami művész kézügyességével, egy gumiember hajlékonyságával és egy sas szemével kell rendelkeznie". (Nem vicc, de a szavazófülkékhez nagyítót is adtak, nem csak tollat.)

Voksmutyi

Lehet másképp is szavazni, ilyenkor a választó csak a kedvenc pártját / jelöltjét ikszeli be, és nem állít fel sorrendet. Mivel ez sokkal egyszerűbb, nyilván a legtöbben ezt választják, ám ha szavazatuk elveszne, azt a már fentebb említett, pártok közti megállapodások alapján osztják szét.

Így fordulhat elő, hogy teljesen jelentéktelen pártok képviselői juthattak be a szenátusba, komoly fejtörést okozva a megválasztott miniszterelnöknek. Tony Abbott és jobboldali pártja ugyan meggyőző arányban nyert, mégis lesznek olyan pillanatok és témák, amikor (az egyébként szintén sajátos karriert befutott, kiugrott szeminaristából nem kis botrányokat kavaró politikussá lett) leendő kormányfőnek őket is meg kell majd győznie.

Az egyik ilyen nagy téma a hírek szerint rögtön a választási rendszer reformja lehet, aminek egyik alapja a parlamentbe kerülési küszöb bevezetése lehet.