Még ha nem is egy lakásban, de egy városban. Éppen száz évvel ezelőtt Bécsben volt egy pár hét, amikor egyszerre élt a Császárvárosban Adolf Hitler, Lev Trockij, Josip Broz Tito, és Sztálin.
1913 januárjában egy Sztavrosz Papadopoulosz névre kiállított útlevéllel érkező ember szállt le a krakkói gyorsról Bécs északi vasútállomásán. A bajszos férfi egy egyszerű bőröndöt cipelt magával. Találkozója volt egy ismeretlennel, egy orosz értelmiségivel, a Pravda című radikális lap szerkesztőjével, Lev Trockijjal.
A férfit természetesen valódi neve természetesen nem Sztavrosz Papadopoulosz volt, hanem Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, a barátainak csak Koba, a történelemnek pedig Sztálin.
Sztálin és Trockij csak két férfi volt azok közül, akik 1913 januárjában Bécs központjában, egy alig pár kilométer sugarú körben éltek, és akik alapjaiban határozták meg a XX. század történelmét.
Tito és Hitler
A férfiak nem is különbözhettek volna jobban egymástól. Sztálin és Trockij forradalmárok voltak, az ifjú Josip Broz (akit később Tito néven ismert meg a világ, és aki Jugoszlávia teljhatalmú ura volt a II. világháborút követően) a Daimler autógyárban dolgozott, és akkor még nem beszéltünk arról a 24 éves fiatalemberről, akinek minden álma az volt, hogy festő lesz. Az egész világ jobban járt volna, ha Adolf Hitlert két próbálkozása valamelyikén felveszik a bécsi művészeti akadémiára – de nem vették, így ekkoriban egy éjjeli menedékhelyen húzta meg magát a Meldermannstrasse-n.
Ha pedig történelmi alakokról beszélünk, természetesen nem feledkezhetünk meg Ferenc Józsefről, aki a Hofburgban uralkodott, ekkor már 65 éve. Tőle nem messze, a Belvedere Palotában élt Ferenc Ferdinánd trónörökös, akinek másfél évvel későbbi, szarajevói meggyilkolása bizonyul majd az I. világháborút kirobbantó utolsó szikrának.
Ki mennyit élt Bécsben?
A leendő diktátorok közül a legrövidebb ideig Sztálin élt Bécsben. A leendő szovjet vezető csupán egy hónapot töltött a Császárvárosban, ezen idő alatt Trockijjal és Buharinnal dolgozott a kommunizmus elméleti tézisein.
Adolf Hitler (már amennyire ezt tudni lehet) 1908-tól 1913-ig próbált gyökeret ereszteni Bécsben, sikertelenül. (Ha már itt tartunk, a posztunkban említés szintjén megjelenő Sigmund Freud, a pszichoanalitikus iskola megalapítója 1860-ban, még gyerekként költözött a városba, ahonnan csak 1938-ban költözött el – amikor Hitler annektálta Ausztriát...)
Josip Broz, a későbbi Tito talán ha egy évet élt Bécsben, még ugyanazon év őszén besorozták a Monarchia hadseregébe.
Lev Trockij 1907 és 1914 között volt bécsi lakos, itt indította útjára a Pravda című lapot.
A kávéházak városa
Az 1913-mas Bécs egy színes, soknemzetiségű város volt (ami az Osztrák-Magyar Monarchia központjaként persze nem meglepő), virágzott a kávéházi kultúra is... apropó, kávéház. Trockij és Hitler ugyanoda, a Café Centralba jártak (ami alig pár perces sétára volt Sigmund Freud kedvenc Café Landtmannjától, mert természetesen a neves tudós is Bécsben élt ekkor), ahol el lehetett olvasni a legfrissebb lapokat, lehetett sakkozni és persze megvitatni a világ dolgait – és persze forradalmakat szervezni.
„A kávéházak egyik jelentősége abban állt, hogy mindenki odajárt. Az elméletek, az elvek és a világnézetek egymást megtermékenyítve, szabadon áramlottak, a később teljesen megszilárdult határok ekkor még nem léteztek" – nyilatkozta a BBC-nek Dardis McNamee, az egyetlen osztrák angol nyelvű havilap, a Vienna Review főszerkesztője.
A városnak a bálok és az arisztokrácia csillogása mellett megvolt a sötét oldala is: rengetegen éltek nyomornegyedekben, és csak 1913-ban 1500 bécsi oltotta ki a saját életét.
Visszatérve a leendő diktátorokhoz, senki sem tudja, vajon egymásba botlott-e Hitler és Sztálin és Tito 1913 elején Bécsben, de nem elképzelhetetlen, hiszen oly közel éltek és mozogtak egymáshoz.
Aztán elérkezett 1914, kitört az I. világháború, ami megsemmisített rengeteg mindent, ami a békeidős Bécset és annak intellektuális életét jellemezte. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, Hitler, Sztálin, Trockij és Tito pedig elindultak a sok tízmillió ember halálához vezető úton.
