Ha az ember már egy panelrengeteg látványától is klausztrofóbiás lesz, és úgy érzi, mintha cipősdobozokban lennének egymásra zsúfolva az emberek, akkor még nem látta azokat a nagyjából WC-méretű lakásokat, ahova emberek az egész életüket próbálják meg bezsúfolni, és gyakran nem szinglikről van szó.

Egy szociális szervezet ilyen lakások és életek dokumentálásával szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy sok gazdag, feltörekvő nagyvárosnak, jelen esetben Hongkongnak, van egy másik, bizony sokkal sötétebb oldala. A városállamban 1100 négyzetkilométeren 7 millió ember él, sokan közülük nagy szegénységben.

A fenti nyitóképen például egy négyfős (!!) család otthonát látjuk, ahol szinte mozdulni sincs hely. Az egyik gyerek alszik, miközben a másik tanulni próbál.

A következő fotón egy idős ember levelet ír, a képen még az sem világos, hogy hol alszik, vagy egyáltalán hogy jut ki a lyukból, ahol lakik.

Hongkong a világ egyik legsűrűbben lakott városa. Az albérlet drága, és olyan hosszúak a várólisták, egy-egy lakásra, hogy sokan kényszerülnek egészen pici helyeken eltengődni.

Egy másik szobában egy férfi éppen csak le tudja tenni a ágyról a lábát, ha felébred, de ennél sokkal többre nincs helye.

A képeket készítő szociális szervezet szerint sok százezer hongkongi él hasonló körülmények között. A csoport igazgatója, Ho Hei Wah hangsúlyozta: míg Hongkongot a világ egyik leggazdagabb városának tartják, a színfalak mögött hatalmas egyenlőtlenségek, és egy csomó elfelejtett szegény ember van.

Hong Kong az 1970-es években is megélt egy nagy fellendülést, nőtt a lélekszám, de akkor is volt, akikről a döntéshozók megfeledkeztek, ez a szervezet szerint ma sincsen másként.

A városban a világon az egyik legnagyobb a különbség a gazdagok és a szegények között, miközben számuk nagyjából hasonló mértékben növekszik.