Az alkoholtilalom ideje, azaz a múlt század 20-as, 30-as évei bizonyos szempontból New York City talán leginkább korszakát jelentik. Ekkor szaporodtak el azok a titkos bárok, kocsmák, lebujok (színvonaltól függően...), amelyeket csak speakeasy-ként emlegettek.
A dolgok természetéből adódóan akadnak ma is próbálkozások a legendás hangulat, a füstös lebujok, az elegánsabb klubok, a zene visszaidézésére, de az eredetit nem könnyű felidézni.
Most mi ezzel próbálkozunk, néhány kép segítségével, melyek a két világháború közötti időszak legmenőbb klubjait idézik fel.
Ha akad hely, amely egy ilyen válogatásból nem maradhat ki, az a nyitóképen is látható harlemi Cotton Club. Olyan legendás zenekarok szolgáltatták itt a zenét, mint Cab Calloway együttese, mely a következő képen éppen 1936 szilveszterén húzza a talpalávalót (igen, tudjuk, hogy ekkor már véget ért az alkoholtilalom, de a Cotton Club fennmaradt).
Nem volt könnyű kiemelkedni a tömegből, hiszen több száz illegális italmérés működött akkoriban New Yorkban, bár ezek jelentős része csak egy apró helyiség volt, gyakran minősíthetetlenül rossz italokkal.
Visszatérve a Cotton Clubra, a korszak olyan sztárjai is rendszeresen megfordultak ott, mint a Yankees baseballcsapatának sztárja, Joe DiMaggio (a következő képen az 1937-es szezon idején).
A Cotton Club mellett a korszak máris rendkívül népszerű speakeasy-je a manhattani Stork Club, amely az 58. utcában nyitott, majd átköltözött az 53. utcába.
A hely tulajdonosa a rendkívül népszerű Sherman Billingsley volt (a következő képen), aki rendkívül jó érzékkel működtette a Storkot. Ez talán abból is lemérhető, hogy a prohibíciót követően a klub a filmsztárok, hírességek, a gazdasági elit és persze a showgirl-ök kedvenc helye lett.
A következő képen például nem más, mint Nancy Davis és Ronald Reagan (igaz, ez már az ötvenes évek elején történt), de aztán láthatjuk a fiatal Elizabeth Taylort a szüleivel is, még 1949-ből.
Ha már a Stork Club, akkor mutatunk egy fotót is, melyen olyan hírességek szerepelnek (1953-ból), mint Ernest Hemingway és a felesége, aztán a divatikon és a korabeli jet set tagja, Nancy Keith (ekkor a tőle háromra jobbra, nekünk erősen takarásban ülő Leland Hayward felesége, egyébként korábban állítólag Hemingway szeretője), aztán a filmsztár Spencer Tracy és a színész-producer George Jessel.
Továbblépve, a szintén manhattani Chumley's is rendkívül népszerű helynek számított. Az 1922-ben egy korábbi kovácsműhely helyén megnyílt klub meglehetősen jó rendőrségi kapcsolatokkal rendelkezett, ami egyfelől abból látszik, hogy titokzatos módon általában előre értesültek a razziákról, másfelől a rendőrség következetesen a Pamela Court felőli bejáraton érkezett, időt hagyva a vendégeknek, hogy a Bedford Street-re nyíló ajtón át elhagyják a helyiséget.
A Chumley's főleg írók, költők, színpadi szerzők és újságírók kedvelt helye volt és egészen 2007-ig működött, amikor egy sajnálatos baleset következtében (leomlott a kémény) kénytelenek voltak bezárni.
A Cotton Club egyik legnagyobb riválisa zenei szempontból alighanem a Connie's Inn volt, hiszen olyan legendákat tudott megnyerni fellépőnek, mint Louis Armstrong, Fats Waller, és Fletcher Henderson. A bár meglehetősen rövid életű volt, lévén a prohibíció végeztével be is zárt, mondván, legálisan nem nagy kihívás és buli alkoholt árusítani.
Sok helyet felemlegethetnénk még itt (például ott a Landmark Tavern, amely már 1868 óta működött, ám az alkoholtilalom idején a harmadik szinten nyitottak egy speakeasy-t is a bevételnövelés érdekében. A hely érdekessége, hogy a rendőrség soha nem tartott itt razziát.), de búcsúzzunk egy fényképpel, ami emlékeztet arra, hogy a korszak nem csupa szórakozás és csillogás volt, a háttérben komoly bűnszervezetek mozgatták a szálakat.
Az utolsó képen ugyanis a New York-i alvilág egyik ismert alakja, Larry Fay holtteste látható. A gengsztert 1932 szilveszterén ölték meg a Casa Blanca nevű bárnál.
