Reggel volt egy hanoi iskolában, amikor egy tizenéves diák bebotorkált az osztályterembe. Ahogy ült az asztalánál, vér kezdett folyni a széke alá – azon a reggelen bántalmazták szexuálisan. Amikor a tanár azt mondta, hogy tegyen maga alá zsebkendőket, és úgy üljön tovább az órán, a lány zokogni kezdett. Vietnamban lassan eszmélnek rá a gyerekeket érő erőszakra, és bár történtek fontos lépések, még hosszú az út...
Az eset, amelyet Huynh Mai iskolapszichológus idézett fel, nagy visszhangot váltott ki Vietnamban a közelmúltban. Ugyanis jól tükrözi, hogyan veszi körül a tudatlanság, a közömbösség és a megbélyegzés a gyerekek szexuális bántalmazását az országban már generációk óta.
Az iskola sem veszélytelen
Ugyanakkor talán látszanak a változás jelei: több jelentős eset után, amelyek közül néhányban éppen a tanárok voltak az elkövetők, a kormány lépéseket tett, hogy a helyzetet ne lehessen többé a szőnyeg alá söpörni.
Az intézkedések között szerepel, hogy az elsősöknek részt kell venniük olyan órákon, amelyeken a szexuális bántalmazás megelőzése a téma, és tankönyvekkel is ellátják a gyerekeket, amelyekből kiderül, mit lehet tenni a támadás ellen és mely testrészeik számítanak intimnek.
Egyes áldozatok számára az iskola fontos pont. Az egyik lány 13 éves volt, amikor a matematika tanára zaklatni kezdte – és ez két évig tartott. A megbélyegzés és a titkolózás káros kultúrája miatt a támadót sosem nevezték meg és nem kellett bíróság elé állnia.
„Annyiszor omlottam össze, hogy számolni sem tudom”
„Rendszeresen vert. Nagyon megijedtem, de nem mertem elmondani a saját szüleimnek sem, mert azzal fenyegetett, hogy megöl. Manipulált, elérte, hogy rosszabbul érezzem magam.”
A bántalmazásból akkor lett szexuális erőszak, amikor a lány 14 éves lett. Ekkor már szólt az anyjának, de végül úgy döntöttek, hogy nem jelentik az esetet.
„Tudtuk, hogy a rendőrség nem oldaná meg, és az anyám nem akarta, hogy mindenki bántson azáltal, hogy ítélkezik, csúnya dolgokat mond rólam, pletykákat terjeszt.”
Évekbe tellett, amíg a lány felépült. „Annyiszor omlottam össze, hogy számolni sem tudom. Bántottam magam és ez összetörte a szüleim szívét. 735 napig szenvedtem, de úgy érzem, mintha tíz évig tartott volna.”
A lány esete nem egyedi. A közelmúltban egy etikatanárt börtönbe zártak, mert fiatal lányokat erőszakolt meg, egy másik pedagógust pedig azért vettek őrizetbe, mert teherbe ejtett egy diákot.
Alig büntetik
Vietnamban a gyerekek elleni szexuális erőszak esetében a törvény nem egyértelmű, és ez nehézé teszi a bűnösök elítélését. A szexuális erőszak több formája nem is számít büntetőjogi kategóriának.
A szexuális támadás közigazgatási szabálysértésnek minősül, és a maximálisan kiszabható bírság 13 dollárnyi összeg.
Márciusban egy férfit mindössze 200 ezer vietnami dongra, vagyis nagyjából tíz dollárra bírságoltak, mert bántalmazott egy nőt egy liftben Hanoiban. Egy hónappal később egy korábbi kormányzati alkalmazottat értek tetten hasonló esetben, csak Saigonban, és egy gyereket molesztált.
Az esetek nagy felzúdulást váltott ki, és az érintett ház lakói petíciót indítottak, törvénymódosítást követelve.
A kormányzati kampány részeként a rendőrséget is kiképzik arra, hogyan ismerjék fel a szexuális zaklatás jeleit a nők és a gyerekek esetében, akkor is, ha azok elsőre nem szembetűnőek, vagyis nincsenek elszakított ruhák és ütésnyomok.
A titkolózás kultúrája
Vietnamban a rendőrsége összesen 1547 gyerekbántalmazási ügy került, de mivel a titkolózás kultúrája erős, az igazi szám jóval magasabb lehet. Rana Flowers, az Unicef helyi képviselője szerint az adatok csak a jéghegy csúcsát jelentik. Üdvözölte a kormányzati intézkedéseket, de úgy látja, jóval több kell, főleg az online zaklatás elleni harcban.
„Az internet ellátottság gyorsan növekszik Vietnamban, ez pedig új kockázat a gyerekek nézve, a neten és közösségi médiában történt zaklatásos és kizsákmányolásos esetek száma is emelkedik. Továbbra is hiányoznak a jogi keretek ahhoz, hogy megvédjék a gyerekeket az erőszak valamennyi formájától, de különösen a szexuális bántalmazástól” – mondta a szakértő a brit Guardiannek, aki szerint hiányoznak az áldozatokat segítő szervezetek, szolgáltatások is.
A tudatosságot erősítő kampány lassan fejti ki hatását a társadalomban, de az emberek már nyíltan beszélnek az esetekről, hatékonyabb törvénykezést és bűnüldözést szeretnének.
Készült egy játék is, ami megtanítja a gyerekeknek, hogyan védjék meg magukat, Ho Si Minh-városban pedig jótékonysági szervezet indított önvédelmi órákat.
Azonban a hangsúly még mindig azon van, hogyan tudják megvédeni magukat a gyerekek, nem pedig azon, hogy egyáltalán megelőzzék a zaklatásokat.
„A társadalomból hiányzik a támogatás. Mindenki csendben marad, ez szégyen és fájdalmas” – mondta egy másik lány, akit kétszer bántalmaztak. Egyszer a család egyik barátja, aztán az unokatestvére udvarlója. A lány egyik esetet sem jelentette.
