Egy fotós hónapokig járta a mexikói vágóhidakat, hogy titokban képeket készítsen az ott folyó szabálytalanságokról. Vigyázat, rendkívül felkavaró képek következnek!

„A húsipar tudja, hogy a bántalmazott állatok képei mekkora kárt okozhatnak. Azért, hogy ilyen képek sose kerülhessenek nyilvánosságra, nem engedhetnek be fényképezőgépeket a létesítményekbe” – mondta Aitor Garmendia fotóriporter, akinek mégis sikerült megörökítenie a vágóhidakon zajló kegyetlenkedést Mexikóban. 

Fotói egy szélesebb projekt, a Falak mögött (Tras los Muros) részei, amely az állatok kizsákmányolását mutatja be, és a legalaposabb oknyomozó munka ezen a területen.

A fotós 2015 óta átutazta Mexikót, hogy dokumentálja a haszonállatok szállítását és leölését. Nagyjából kétszáz vágóhídhoz látogatott el, és 58-ba jutott be. 

A törvények több helyen tiltják és büntetik, hogy dokumentálni lehessen, mi zajlik az agrárszektorban, emellett az iparágban érdekelt cégek sem nézik jó szemmel, ha aktivisták és újságírók kutakodnak ellenük, ezért legtöbb esetben rejtett kamerával kell dolgozni a tényfeltáráshoz. Garmendia többször hamis személyazonosságot használt. Segítették munkájában helyi aktivisták. 

A fotós szerint azokat a vágóhidakat volt a legnehezebb megközelíteni, ahol lovakat is megölnek és feldolgoznak, mivel a lóhúsról nem jó a közvélekedés. Garmendia azt mondta: a Mexikóban a húsuk miatt megölt lovak 70 százaléka az Egyesült Államokból származik. 

A létesítményekbe jutva a bátor fotóriporter első kézből láthatta, hogy mennyiféleképpen tudnak végezni az állatokkal, és hogy ezen eljárások egy része nem legális. 

Volt, hogy egy mozgásképtelen lovat egy lánccal akasztottak fel, és több percig tartott, amíg megfulladt. Szintén látta, hogy disznókat és csirkéket nem elkábítva ölnek meg, pedig a törvény ezt írná elő. 

Nem ritka az sem, hogy az állatok visszanyerik öntudatukat, mert nem jól kábítják el őket. Előfordul az is, hogy marhák gerincét nem csak egyszer szúrják meg, mert azzal még nem tudják mozgásképtelenné tenni őket, pedig ez is tiltott lenne. 

Hiába a jogszabályok, az állatok jóllétét alig védi bármi is, és nem csak Mexikóban. Nagy-Britanniában több mint négyezer szabálytalanságot mutattak ki 2015-ben és 2016-ban. A vágóhíd zárt ajtói mögött a hatékonyság és a profit számít. 

„Az állat jólléti intézkedések némileg enyhítik a szenvedést, de jóval kevésbé, mint ahogy azt az emberek gondolnák. Nem emberi módja véget vetni egy állat életének. Az erőszak a folyamat része. Láttam már beteg, kimerült és elpusztult állatokat is a vágóhídra érkezni. Néhány órákat töltenek ott, mielőtt levágják őket.” 

Garmendia azzal nem foglalkozott, hogy rá milyen hatással lesz, amit tapasztal, csak csinálta a munkáját, járta a vágóhidakat hónapokig. 

A fotóriporter szerint a probléma gyökereit kell megérteni. A vágóhidak azért üzemelnek, mert nagy a kereslet a hús, a tej és már állati eredetű termékek iránt. A képek nyilvánosságra kerülésekor az ott dolgozókat szadistának titulálhatják, miközben ez a nézet nem veszi figyelembe, hogyan is működik a kapitalista társadalom – véli. 

„Mindenki akar egy darab húst, de senki sem akarja meghúzni a ravaszt. A rothadt rendszer piszkos munkáját azok végzik, akiknek a legkevesebb erőforrásuk van, és nincs sok választásuk” - mondja.

A fotós szerint vegetáriánussá válni egyúttal azt is jelenteni, hogy az ember küzd az állatokat érő elnyomás és bántalmazás ellen. „Szembe kell néznünk ezzel az igazságtalansággal, ahogy másokkal is megtettük a történelem során.”