Kívül tágasabb

Nagy politikai botrányok

2012.03.30. 00:40, Kívül tágasabb , 3 komment

A magyar államfő körüli botránysorozat kapcsán összeszedtünk párat az utóbbi évtizedek nagy nemzetközi politikai botrányaiból. A legkézenfekvőbb eseteket (például a Watergate-ügy) kihagytuk, inkább talán kevéssé közismert, de tanulságos és / vagy vicces ügyeket mutatunk be.

A Duma

Az orosz parlament alsóházát meglehetősen sok kritika érte az elmúlt évtizedben, hogy valójában nem más, mint az aktuális elnök (Vlagyimir Putyin és Dmitrij Medvegyev) döntéseinek jóváhagyója. Az előítéletet csak megerősítette az a 2010 májusi eset, amikor a honatyák elsöprő többséggel (450 szavazatból 440 igennel) elfogadták az ittas vezetés büntetéséről szóló jogszabály szigorítását.

Az elsöprő erejű győzelmet némileg beárnyékolta, hogy aznap mindössze 88 képviselő vette fel a munkát... Az egyik tévéállomás felvételén jól látszik, amint a politikusok lélekszakadva rohangálnak egyik helytől a másikig és szavaznak. Erre egyébként a szabályok szerint összesen 20 másodperc áll rendelkezésre, volt olyan politikus, aki ezen idő alatt kilencszer voksolt.

Silvio Berlusconi

A volt olasz miniszterelnök a botrányos kijelentések és viselkedés kiapadhatatlan tárháza. Könyveket írhatnánk viselt dolgairól, most azonban talán elég egy Patrizia D'Addario nevű khmmmm... escort hölgy esetére utalnunk, aki nem kevesebbet állít, mint hogy Silvio Berlusconi három alkalommal is az ügyfele volt. Vagy ott van Noemi Letizia, aki még kiskorú volt, amikor feltételezhetően együtt voltak.

Francois Mitterand

Ha már a nőügyek... Francois Mitterand 1981 és 1995 között volt Franciaország elnöke. Emellett 50 éven keresztül házas ember, ám hűségesnek merészség lenne nevezni, hiszen több félrelépése is akadt. Az egyik leghírhedtebb kapcsolat Anne Pingeot-hoz fűzte, aki lakást kapott és az elnöki testőrség védelmét élvezte – mindezt az adófizetők pénzén.

A több évig tartó viszonyból született egy Mazarine nevű lány is, akit hosszú évekig sikeresen rejtegettek a sajtó elől. Aztán 1994-ben Mazarine Pingeot 20 éves lett és már nem lehetett tovább titkolni a kilétét. Hatalmas botrány tört ki, ami folytatódott Mitterand 1996-os halálát követően is, főleg, amikor a két nő, anya és lánya megjelentek a temetésen. Ahova nem más, mint a néhai elnök felesége, Danielle hívta meg őket.

Valentyin Kovaljev

Valentyin Kovaljev orosz főügyésznek 1997-ben kellett távoznia hivatalából, amikor olyan videófelvételek láttak napvilágot (aligha tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a Kreml-beli harcok következményeként...), melyeken az úriember egy meglehetősen kétes hírű műintézményben még kétesebb hírű hölgyek társaságában egyértelmű helyzetben volt látható. Ráadásul eme műintézmény a szervezett bűnözés kezén volt.

A lemondással azonban nem ért véget Kovaljev vesszőfutása, miután 1999-ben jótékonysági alapok helytelen kezelése és több tízezer dollárnyi kenőpénz elfogadása miatt vádat emeltek ellene. Rossz egészségi állapotára való tekintettel meglehetősen nagyvonalú büntetéssel (felfüggesztett börtön) megúszta.

Iris Robinson

Utunk Észak-Írországba vezet, ahol némi filmes utánérzést vélünk felfedezni egy fiatal, 19 éves fiú és nála 40 évvel idősebb, Mrs. Robinson nevű szeretője kapcsolatában...

Iris Robinson nem akárki volt az eset idején, parlamenti képviselő és az észak-ír kormány fejének, Peter Robinsonnak a felesége. Az ügy tehát már önmagában is óriásit szólt, és a botrányt csak fokozta, hogy a nő (befolyását kihasználva) 80 ezer dollárt kölcsönzött helyi ingatlanfejlesztő cégektől, hogy szeretője, Kirk McCambley éttermet nyithasson.

Miután a dolgot nem jelentették az Észak-Ír Nemzetgyűlésnek, törvénysértést követtek el. A botrány helyrehozhatatlan károkat okozott nemcsak Iris Robinson (aki egy héttel később lemondott képviselői mandátumáról), hanem férje karrierjének is.

Tony Blair

Az 1997-es választási kampány idején az akkor immáron 18 éve ellenzékben lévő Munkáspárt elkötelezte magát egy, a dohánycégek szponzorációs és hirdetési tevékenységét tiltó európai uniós direktíva támogatása mellett. A döntés nem nagyon tetszett Bernie Ecclestone-nak, akinek a Formula-1 nyereséges működtetéséhez elengedhetetlen szüksége volt a nagy dohánygyárak hirdetési pénzeire.

Miután a Munkáspárt megnyerte a választást, Ecclestone találkozott Blair kabinetfőnökével, majd némi beszélgetést követően úgy távozott, hogy a Formula-1 megkapta az olyannyira áhított kivételt.

Amikor az ügy kiderült, három napilap is nyomozni kezdett az ügyben, és némi kapirgálás után ki is derült, hogy Bernie Ecclestone 1 millió fontot adományozott a párt kampánycéljaira. A pénzt a balhé hatására visszaadták, és Tony Blair bocsánatot kért, bár azt hangsúlyozta, hogy a kivételnek semmi köze ama ominózus találkozóhoz, mert a döntés már két héttel korábban megszületett.

Egy évvel azután, hogy Tony Blair lemondott, érdekes módon kiszivárogtak belső feljegyzések, melyek egyértelműen bizonyították, hogy a miniszterelnök hazudott és a döntés Ecclestone és a kabinetfőnök találkozóján született meg.

Jean Tiberi

Aligha túlzás azt állítani, hogy Jean Tiberi Párizs történelmének megkerülhetetlen alakja. Elsősorban azért, mert hat éven át volt a francia főváros főpolgármestere, ezt leszámítva az 5. kerület élén is állt jó ideig (valamint parlamenti képviselő).

A botrányok azonban őt sem kerülték el. 1998-ban például egy házkutatás során illegális fegyvereket találtak a lakásában. A felesége finoman szólva sem nevezhető ártatlan báránynak (sőt, a francia sajtó szerint ő volt a vezér kettejük között), így része volt abban a választási csalásban, melyre 2005-ben derült fény, és melynek során 7000 szavazó regisztrációját hamisították meg.

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!

Kívül tágasabb

A világ érdekes. Ha érdekel, mi történik a világban körülötted, akkor itt a helyed!

Hirdetés

Utolsó kommentek

Innen szemezgetünk

  • BBC News
  • Telegraph.co.uk
  • the Guardian
  • The Independent
  • MailOnline
  • CNN
  • The New York Times
  • POLITICO
  • The Huffington Post
  • Gawker
  • Vanity Fair
  • New York Post
  • Drudge Report
  • EL PAÍS
  • Chinadaily US Edition
  • elmundo.es