Manapság nem könnyű egy nőnek szépnek éreznie magát, a sok tökéletes testű és ráadásul még jól megphotoshoppolt, retusált szupermodell mellett.
A „műszépség" térnyerése és az ezzel gerjesztett nyomás különösen nagy hatással van a fiatalok testképére, aminek következtében nem egyszer önértékelési zavarok és táplálkozással kapcsolatos betegségek alakulnak ki.
Jelen poszt azonban nem ezekről akar értekezés lenni, hanem arról, hogy vannak próbálkozások, amik éppen ez ellen a hamis képi világ ellen akarnak tenni.
Mint például Matt Blum minneapolisi fényképész, aki feleségével 2005-ban indította útjára a „Nu projektet". Ennek keretében 150 mindenféle méretű és alkatú hölgyet fényképezett le meztelenül, saját lakásuk megszokott környezetében.
A fényképész úgy érzi, a nőkre nagyobb nyomás nehezedik külsejükkel kapcsolatban, a fotózás élménye pedig reményei szerint számukra is elfogadhatóbbá, szerethetőbbé teszi saját testüket.
A nők 99%-a arról számolt be, hogy másként érezték magukat a fotózás alatt, szebbnek, mint korábban. Egy interjúban a fotós elmondta, hogy azért kezdett bele a projektbe, mert úgy érezte, hogy az egyéb nagy mennyiségű akt kép vagy a tökéletes testre vagy az átlagra, a „mindenki egyforma" kép sugallatára koncentrált.
Már nem egy hasonló próbálkozás volt, ami a természetes testet, annak sokféleségét, és ezen keresztül szépségét üzente. Egy nagy kozmetikai márka folytatott tv- és plakátkampányt „az igazi szépségért", „hétköznapi nőket" kiválogatva.
Azonban még ezzel a kampánnyal kapcsolatban is merültek fel kérdések, hogy mennyi is volt benne a retus, a cél mindenesetre tiszteletreméltó volt.
Aztán több magazin is (például a brit Essentials és a német Brigitte) hirdetett címlapfotózási lehetőséget kifejezetten nem modell hölgyeknek ugyanilyen célból, mert úgy érezték illetve olvasóiktól olyan visszajelzéseket kaptak, hogy az úgymond közülük való hölgyek sokkal inspirálóbban hatnak, mint a retusált celebek.