Tízezer oldalnyi dokumentáció, több mint száz interjú és több év kutatómunka után jelent meg a könyv, amely bemutatja az igazi sztálingrádi csatát: hogy miért harcoltak az oroszok és a németek.

Sokak szerint a szovjet katonákat a félelem hajtotta a csatába, hiszen a tisztjeik kivégezték azokat, akik megfutamodtak az ellenség elől. Állítólag több mint tizenháromezer katona lelte a halálát ilyen módon. Jochen Hellbeck könyve szerint – mely évekig készült, több száz beszámoló alapján – a számok túloznak, mindössze háromszáz ilyen kivégzés történt.

Bár a szám még mindig nagy és mit sem változtat a tényen, hogy a tisztek a saját katonáikra lőttek, egészen más megvilágításba helyezi a Vörös Hadseregben harcolók motivációját.

A katonák, látván, hogy mekkora pusztítást okoztak az országukban a németek – akik állítólag még akkor is kényszeredetten elloptak mindent, ha semmi szükségük nem volt rá -, saját akaratukból indultak harcba. A sereg katonáit azzal lelkesítették, hogy a civilekért harcolnak, akiket a náci harcosok szolgasorba hajtanának.

Egyik példa erre a lövész Anatolij Csecsov, aki arról mesélt, mit érzett, amikor megölte az első németet: „Borzalmasan éreztem magam. Megöltem egy emberi lényt. De aztán a sajátjainkra gondoltam – és kíméletlenül lőni kezdtem a németeket. Barbárrá váltam, gyilkoltam és gyűlöltem őket".

Felakasztott gyerekek, megkínzott katonák

A könyvben horrorisztikus részletek is szerepelnek, melyekben orosz katonák mesélik el élményeiket. Vaszilij Zajcev például arról beszélt, hogy kislányokat, gyerekeket láttak a parkok fáira felakasztva.

Pjotr Zajoncsovszkij őrnagy pedig azt mesélte el, milyen látvány fogadta egy német poszt elfoglalásakor. Amikor megérkeztek, egy halott bajtársa látványa fogadta, akinek „bőrét és jobb kezének körmeit letépték. Szemeit kiégették, bal halántékán pedig egy forró vastól származó sérülés volt látható. Arca jobb oldalát éghető folyadék borította, melyet meggyújtottak".

A propaganda mellett azonban a katonáknak szükségük volt arra is, hogy a tűzszünetben elfelejtsék a harcokat és ki tudjanak kapcsolódni. Ezért kaptak csokoládét, gyümölcsöt, sőt társasjátékokat, például dominót is. A szovjetek a gyengeség jelének tartották, hogy az elfogott német katonák semleges politikai meggyőződésűnek vallották magukat.

Kannibalizmusra vetemedtek

A legnagyobb ellenségéről elnevezett Sztálingrádot Hitler mindenáron el akarta foglalni, amit riválisa pont ugyanilyen eltökéltséggel igyekezett megvédeni. A német hadsereg erőforrásainak egynegyedét emésztette fel a véres csata, melyben sok katona halálra fagyott a -40 fokos hidegben, többen pedig élelem híján állítólag a kannibalizmusra vetemedtek.

A pincékben, bunkerekben és lerombolt házakban zajló ütközetben a szovjetek végül 500 ezer és egymillió fő közötti harcost veszítettek, a fegyvert letevő németek pedig 150 ezret. Azonban a megmaradt 11 ezer német harcosból mindössze ötezer élte túl a gulágokat és térhetett haza Németországba.