Vajon tényleg létezik a százezer dolláros bankjegy? És igaz-e, hogy a papírpénz kimosható? Valóban van-e kokain a legtöbb dolláron? Megválaszoljuk a legérdekesebb városi legendákat.
Nem nehéz belátni, hogy a bankjegy sokkal gyorsabban elhasználódik, mint a fémpénz. Az Egyesült Államokban ez például az egydolláros esetében vet fel komoly kérdéseket. Míg a papírváltozat élettartama alig 42 hónap (azaz 3 és fél év), addig az érme élettartama gyakorlatilag végtelen. Ha az összes papír egydollárost lecserélnék, az (az átállás költségeinek leírása után) 5,6 milliárd dollár megtakarítást jelentene a költségvetésnek.
A félpénz is pénz
Amerikában a kettészakadt papírpénzt is beváltják, a fő kitétel az, hogy több mint a fele nálad legyen.
A dollár mint betegséghordozó
Egy 2002-es tanulmány szerint a papírdollárok 94 százalékán található valamilyen baktérium, 7 százalékukon kifejezetten veszélyes kórokozók. (Szóval az anyáknak igazuk van, amikor azt mondják, hogy a pénzzel való foglalatoskodás után mossunk kezet...)
Egy 2008-as svájci tanulmányban azt írták, hogy az influenzavírus egy órától akár két napig is megélhet a svájci frankon, de ha egy kis nyál is kíséri, akkor a fertőzésveszély akár 17 napig is fennállhat.
És kokain is van rajta
Az egyik nagy városi legenda azt állítja, hogy a dollár bankjegyek legnagyobb része legalábbis nyomokban kokaint tartalmaz. Nos, jelentjük, a legenda nem legenda, hanem igaz! Az amerikai nagyvárosokban használatban lévő papírdollárok 90 százalékán (!!) akad a kábítószerből. Jó hír, hogy azért annyi nem, hogy egészségügyi problémát okozzon, mert a .006 mikrogramm igazán nem nevezhető soknak.
Miként kerül a kokain a dollárra? A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy a drogkereskedelem, illetve a felhasználás során, de ez csak áttételesen igaz. A legtöbb dollár ugyanis a pénzszámláló gépeken koszolódik be.
Papírpénz, vagy...?
Vagy nem? Hát nem. A dollárt ugyanis simán ki lehet mosni, aminek a fő oka, hogy nem papírból, hanem vászon és pamut speciális keverékéből készül.
A kétdolláros legendája
Amerikában a kétdolláros bankót különleges mítosz övezi, ugyanis az a legenda, hogy rendkívül kevés van belőle forgalomban, ezért többet ér, mint a névértéke. Ez sajnos nem igaz, mert ugyan valóban ritkább, mint a többi bankjegy, de még mindig több mint 2 milliárd dollárnyi kering belőle az Egyesült Államokban. Az viszont nem túl előnyös az amerikai gazdaságnak, hogy a rengeteg kétdolláros egy igen jelentős része nagy becsben tartva pihen a háztartásokban, ahelyett, hogy a mindennapokban forogna.
A titkosszolgálat a dollár védelmére jött létre
Az amerikai titkosszolgálat (azaz a Secret Service) elsődleges feladata az elnök védelme, de amikor 1865-ben létrehozták, a legfontosabb dolga a pénzhamisítók elleni küzdelem volt. Akkoriban az Amerikában forgalomban lévő pénz egyharmada (!) hamis volt, úgyhogy volt mi ellen fellépni.
Egyébként ma is van, lévén, hogy az Egyesült Államokban 250 ezer hamis dollár jelenik meg a piacon – naponta.
Az egydollároson két Washington is volt
Tökéletesen igaz, méghozzá egy 1886-os sorozaton volt látható Martha Washington – egyébként a mai napig ő az egyetlen, történelmi személyiség, aki nő létére rákerült egy dollár bankjegyre.
Létezik százezer dolláros
Elsőre hihetetlennek tűnik, pedig igaz! A 100 ezer dollárost 1934-ben nyomták, és Woodrow Wilson elnök arcképe díszítette. Mai értéke körülbelül 1,6 millió dollár.
Más kérdés, hogy a bankjegy kereskedelmi forgalomba nem került, kizárólag a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve különböző kirendeltségei közötti tranzakciókra használták. Mi több, törvényesen nem is lehet magánszemély birtokában.
A dollár útja
Steve Boggan brit író fejéből pattant ki az az egyszerű, de zseniális ötlet, hogy egy hónapig követi egy tízdolláros útját. Az út 2010. október elsején indult a kansasi Lebanon városában (az Egyesült Államok földrajzi középpontjában), ahol az író egy építőmunkásnak, Rick Chapinnek adta az IA74407937A sorozatszámú bankót.
Az 55 éves férfi másnap ebédvásárláskor használta fel a városka egyetlen boltjában, a Fő utcai LaDow's Supermarketben. A tízdolláros 5280 kilométert tett meg egy hónap alatt, útközben olyan államokon áthaladva, mint Kansas, Missouri, Arkansas, Illinois, Indiana, végül megérkezve Detroitba.
Az író ezen idő alatt gyakorlatilag a kocsijában élt és (némi meglepetésére) minden egyes alkalommal, amikor a pénz gazdát cserélt, az emberek beleegyeztek, hogy kövesse az útjukat.
