A tokiói tömegközlekedés legendásan horrorisztikus, számtalan képet láthattunk már arról, ahogyan megpróbálják az utasokat bepréselni a földalatti szerelvényeibe. Most egy fotós egész sorozatot szentelt a témának.
Michael Wolf képeit elnézve tényleg a pokolban érezhetjük magunkat (a klausztrofóbiások pláne), hiszen az üvegnek préselődő arcok, az őrületes zsúfoltság minden, csak nem emberi.
A Németországban született, de Hongkongban élő fotós stílszerűen „Tokyo Compression” (kb. és szabadon fordítva „Tokió tömören”) címre keresztelt sorozatában azt mutatja meg, mennyire embertelen tud lenni egy, a japán metropoliszhoz hasonló nagyváros mindennapi élete.
A fotós, aki korábban már megörökítette Chicago, Párizs és persze Hongkong mindennapjait is, most a CNN-nek adott interjúban arról beszélt, hogy csúcsidőben a metrószerelvények hihetetlenül zsúfoltak, a pár percenként érkező metróba úgy kell betuszkolni az embereket.
„Engem ezeken a képeken az érdekelt, milyen hatással van mindez a már a metrón ülő, álló emberekre, a túloldalon lévőkre. Ezeket az embereket rányomják a szerelvény oldalára, ahogyan egyre több utast próbálnak még beerőltetni” – mesélte.
„Olyan, mintha szardínia lennél – borzasztó. Ez nem egy méltóságteljes élet, olyan, mint egy pokoli utazás” – tette hozzá, leszögezve, hogy egyetlen képe sem beállított, ez ilyen körülmények között elképzelhetetlen is lenne.
„A fotózás olyan volt, mint a rulett – jött a szerelvény, benéztem az ablakon, és megpróbáltam megörökíteni azt az apró részletet, ami a szemem elé tárult” – mondta Michael Wolf, aki 90 napon keresztül állt a csúcsforgalomban a peronon és készítette a képeket.
Ezzel együtt is a teljes folyamat négy évig (!) tartott, mert az első fotók elkészítésekor nem voltak párásak az ablakok, így nem sikerült elérni a kívánt hatást.
A fotós szerint Tokió abban különbözik más nagyvárosoktól, hogy nem túl jól van megtervezve, ami nem csak a tömegközlekedésben érhető tetten, hanem például a lakbérek korlátozásának hiányában.
„A helyzet az, hogy a kozmopolita metropoliszokban sokkal fontosabbnak tartják a fejlődést, mint az ott élő embereket. Olyan, mintha mindenki kapzsi lenne, függetlenül attól, hogy ez hogyan hat az emberekre, pedig végül lényegében önmaguknak okoznak kárt vele. A fejlődés lehet pozitív dolog, de jól kell csinálni” – fogalmazott Michael Wolf.
A fotós azt mondta, a képekkel az volt a célja, hogy az emberek feltegyék maguknak a kérdést: érdemes ilyen világban élni?
(Fotó: photomichaelwolf.com)