Meglepően sokan, már legalábbis ahhoz képest, hogy az ember azt gondolná, ennek a műfajnak már semmi létjogosultsága nincs így 2016 elején. Ahogy az már lenni szokott, a fekete-fehér tévék már muzeális értéket képviselnek, így tulajdonképpen egy-egy működő példány egyre többet ér.

A brit rendszer sajátossága, hogy mivel a háztartásoknak szigorúan fizetni kell a működő televíziók után az előfizetési díjat, így naprakész információkkal rendelkeznek a készülékekről is.

Nagy-Britanniában még mindig körülbelül 10 ezer fekete-fehér tévé után fizetik a díjat, ami az ilyen muzeális készülékek után évi 49 font, szemben a színes tévékért fizetendő 145 font 50 pennyvel.

Skóciában például több mint félezer (egészen pontosan 550) háztartásban van még mindig fekete-fehér tévé, ebből Glasgowban a legtöbb (200), de Edinburgh-ban is találni 55 darabot – írja a BBC.

Mindez csaknem fél évszázaddal azután, hogy 1967 júliusában a BBC elkezdte a rendszeres színes sugárzást, elsőként Európában (egyébként Németország pár héttel később követte a briteket).

Mindez azért is érdekes, mert a brit háztartások több mint felében már interneten vagy okostévén nézik az adást – azaz finoman fogalmazva is két világ él egymás mellett.

Ahogy az már lenni szokott, a gyűjtők is rákaptak a régi készülékekre, egyre többen gondolják úgy, hogy befektetésnek sem rossz fekete-fehér tévét venni – mondta a burntislandi Kommunikációs Múzeum munkatársa.

„Többen is ajándékoztak nekünk ilyen készüléket, de egyre többen gyűjtik is ezeket, egészen a negyvenes évekből, némelyikért egész komoly árat adnak” - mondta Jim McLauchlan, aki szerint fiatalabb látogatóikat annyira nem villanyozzák fel a fekete-fehér tévék, de az idősebbek szívesen nosztalgiáznak.