A sikert sokféleképpen lehet mérni, és meghatározni, ám az aligha kérdéses, hogy Sir Alex Ferguson a maga szakmájában minden idők egyik legsikeresebb pályafutását mondhatja magáénak. Most kiderült, mi volt sikerének nyolc titka – garantáljuk, hogy nem csak a futballért rajongóknak lesz tanulságos.

„Steve Jobs volt az Apple, Sir Alex Ferguson a Manchester United" – mondta az idén nyáron az aktív menedzseri munkától visszavonult legendáról a klub volt ügyvezetője, David Gill. Nem túlzott, hiszen Sir Alex 26 szezonon keresztül irányította az angol klubot, amelyből a világ egyik legsikeresebb egyesületét formálta – nem csak sportszakmailag, hanem anyagilag is.

Olyannyira igaz ez, hogy tavaly a Harvard Business School professzora, Anita Elberse pillanthatott be Ferguson módszereibe, majd készített közösen vele egy elemzést, amely bemutatja a skót menedzser módszereit.

Íme, a nyolc pont!

1. Az alapokkal kell kezdeni

Amikor 1986-ban Alex Ferguson megérkezett a Manchester Unitedhez, kidolgozott egy hosszú távú, a klub ifjúsági játékosainak képzését modernizáló programot.

Felállított két központot az ígéretes tehetségek számára (már 9 éves kortól figyelték a tehetségesnek tűnő gyerekeket), és sok megfigyelőt alkalmazott, akik feladata a legígéretesebb kisgyerekek megtalálása volt. Ennek a módszernek az egyik legragyogóbb példája David Beckham.

A rendszer fényes sikert aratott, hiszen olyan klublegendákat sikerült kinevelni, mint a még mindig aktív rekorder Ryan Giggs (minden idők legtöbb címet elnyerő brit labdarúgója), Paul Scholes vagy Gary Neville, de még sorolhatnánk a válogatott játékosokat. Rájuk épül a klub teljes modernkori identitása.

Az a legendás ificsapat: Giggs, Butt, Beckham, a két Neville, Scholes...

Sir Alex Ferguson azt mondja, ő az első pillanattól fogva nem csapatot, hanem klubot akart építeni, egészen az alapoktól, természetesen támaszkodva a hagyományokra. (Ehhez annyit érdemes tudni, hogy az angol rendszerben a menedzser nem csak az első csapatért, hanem az egész klub szakmai munkájáért felel, kezdve az utánpótlástól egészen a felnőtt csapatot érintő átigazolásokig.)

2. Ne félj újjáépíteni a csapatod!

Ferguson a legnagyobb sikerek idején is folyamatosan a csapat újjáépítésén dolgozott. Öt jól megkülönböztethető bajnokcsapatot épített fel (ezek közül természetesen szinte mindegyik több címet is nyert), és folyamatosan figyelte a játékosok életciklusát a pályán és azon kívül is, azaz azt, hogy mennyit tesz hozzá egy adott játékos a csapat teljesítményéhez.

Természetesen fájdalmas döntéseket is kellett hozni, néha olyan régi motorosokat is el kellett küldeni, akikhez maga Ferguson is ragaszkodott, de már nem teljesítettek megfelelően. „Soha nem az adott pillanatot nézi, mindig a jövőre koncentrál. Tudja, mit kell megerősíteni, és mit kell frissíteni a csapatban" – mondta Ryan Giggs.

A számok azt igazolják, hogy Sir Alex egyedülállóan hatékony „portfoliómenedzser" volt. Az elmúlt tíz évben a Manchester United ötször nyert bajnokságot, miközben kevesebbet költött játékosra, mint a Chelsea, a Manchester City, és a Liverpool.

3. Követelj sokat és követeld meg mindenkitől!

Ferguson azt vallotta, hogy nem csak játékosai technikai képzettségét akarta folyamatosan fejleszteni, hanem a mindig jobbat és többet akarás képességét akarta beléjük nevelni és azt, hogy soha ne adják fel. Magyarul: győzelemre nevelte őket.

Kifejezetten kereste a „rossz veszteseket", azokat a labdarúgókat, akik utáltak kikapni és kőkemény munkára fogta őket. Egy idő után ez általános hangulattá vált a Manchester United keretében és már a játékosok sem fogadták el, ha valaki nem adott bele mindent. Ez alól a legnagyobb sztárok sem voltak kivételek.

„Soha nem hagytam, hogy egy edzés ne sikerüljön, ugyanis ami ott történik, az köszön vissza a meccsen is. Ezért minden edzésnek a minőségről kellett szólnia. Nem hagytuk, hogy elvesszen a koncentráció. Az edzések az intenzitásból, a koncentrációból és a sebességből álltak össze" – vallotta Sir Alex.

4. Mindig te irányíts!

„Soha ne engedheted ki a kezedből az irányítást, különösen akkor nem, ha 30 csúcsprofival van dolgod, akik ráadásul mind milliomosok" – mondta Ferguson, akinek egyik módszere az volt, hogy minden esetben kifejezetten erőteljesen reagált, ha valamelyik játékosa megsértette ezeket a normákat.

Ha pedig átléptek egy bizonyos vonalat, onnan már nem volt visszaút: lehetett szó klublegendáról, mint például a csapatkapitány Roy Keane-ről, aki nyilvánosan kritizálta a csapattársait, ezért mennie kellett; vagy a csapat akkor legeredményesebb csatáráról, Ruud van Nistelrooyról, aki látványosan nehezen viselte a kispadozást, ezért eladták a Real Madridnak; vagy éppen David Beckhamről, akiről Ferguson úgy gondolta, jobban foglalkoztatja a celebség, mint a csapat, ő is a Real Madridban kötött ki.

David Beckhammel, itt már megint mosolygósan

Az ilyen helyzetekre Ferguson nem csak erősen, hanem gyorsan is reagált, mielőtt a helyzet irányítása kicsúszott volna a kezéből.

5. Igazítsd az üzenetet az adott pillanathoz!

Talán meglepő lehet, de a keménynek ismert Sir Alex kifejezetten ügyelt a játékosai lelkére, amikor egy-egy kellemetlen döntést kellett közölnie velük. Például valamelyik sztárral azt, hogy kimarad a csapatból.

„Mindig négyszemközt csinálom. Azt mondom: 'Nézd, lehet, hogy hibát követek el' (mindig ezt mondom), 'de úgy érzem, ma ez a csapat számára a leghelyesebb döntés'. Próbálok önbizalmat csöpögtetni beléjük, hangsúlyozva, hogy a döntésem taktikai és még nagy meccsek várnak ránk" – mondta Ferguson.

6. Készülj a győzelemre!

Sir Alex Manchestere legendás volt arról is, hogy soha nem adta fel a meccseket. (Ennek legemlékezetesebb példája a Bayern München elleni 1999-es Bajnokok Ligája-döntő, amikor a 90. percben még a németek vezettek, ám az angolok két perc alatt két gólt rúgva elhódították a kupát és tripláztak.)

A számok ebben az esetben sem hazudnak: az elmúlt tíz szezon statisztikái azt mutatják, hogy az angol élvonalban a Manchester United teljesített a legjobban akkor, ha a félidőben, vagy 15 perccel a mérkőzés vége előtt döntetlenre állt. Ehhez természetesen hozzájárultak a Fergie-féle félidei „hajszárítós megbeszélések" (ilyenkor olyan közelről üvöltött a játékossal, hogy annak „megszáradt a haja"), és a meccs közbeni jó taktikai döntések, de ennél sokkal többről van szó.

A győzelem tudományáról.

Sir Alex ugyanis kifejezetten gyakoroltatta a csapatát arra, mit kell tenni akkor, ha gólt kell rúgni a mérkőzés utolsó 10, 5 vagy akár 3 percben: „Készülünk arra, mit kell tennünk, ha nehéz helyzetben kerülünk, így amikor ez bekövetkezett, mindenki tudta, mi a dolga". (Nem gondoljuk, hogy ezt a magyar válogatott stábjából bárki olvassa, de ha igen, akkor érdemes lenne megfontolni, tekintettel a Bukarestben történtekre...)

7. Hagyatkozz a személyes megfigyelés erejére!

Ferguson menedzseri karrierje 1974-ben a skót East Stirlingshire klubjánál kezdődött. Ekkor 32 éves volt, alig idősebb, mint legtöbb játékosa. Ahogyan egyre feljebb jutott (St. Mirren, Aberdeen, majd Manchester United jött a sorban) egyre inkább az asszisztenseire hagyta az edzések levezénylését (ez is angol sajátosság), ám mindig ott volt és mindig figyelt.

A tanulság: nyugodtan delegáljunk feladatot másoknak és bízzunk is bennük, hogy azt jól elvégzik, így mi olyan részelemeket is észrevehetünk, amiket egyébként nem tudnánk.

8. Mindig alkalmazkodj!

Talán ez a legfontosabb tanács (legalábbis szerintünk). Az alatt a negyedszázad alatt, amit Sir Alex Ferguson a Manchester United élén töltött, gyökeresen megváltozott a nemzetközi labdarúgás (persze az azt megelőző negyedszázad alatt is, mert a nemzetközi labdarúgás már csak ilyen). A klubok pénzügyei, a játékosok életkörülményei, az angol és európai klubfutball környezet mind hatalmas változáson ment keresztül és talán senki sem alkalmazkodott ehhez jobban, mint a skót szakember.

A 90-es évek közepén például hatalmas felháborodást okozott, amikor Ferguson úttörő módon szinte kizárólag csak fiatalokból álló csapatot állított ki a Ligakupa meccsekre. Ma már az a ritka, ha egy élvonalbeli csapat a legjobbjait küldi ki a második számú kupa találkozóira.

Szintén ő volt az első, aki négy csúcsminőségű csatárt rotált egy egész szezonon keresztül (a már emlegetett 1998-99-es évad során), ami elsőre sokak számára szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt, ám később a triplázás (bajnokság, FA Kupa, Bajnokok Ligája) egyik kulcsfontosságú döntésének bizonyult.

A triplázás éve

Ferguson a pályán kívül is alkalmazkodott: folyamatosan bővítette a stábot, elsősorban olyan orvosokkal és tudományos szakemberekkel, akik az edzők munkáját segítették. Ők javasolták például azt, hogy a kifejezetten esős Manchesterben a szokásosnál több D-vitamint kapjanak a játékosok, és az ő javaslatukra szerelték fel az edzéseken használt mezeket GPS-érzékelőkkel, így 20 perccel az edzés után már részletes elemzés állt a stáb rendelkezésére a játékosok teljesítményéről.

Sir Alex volt az első, aki szemészt és jógaoktatót alkalmazott a csapat körül, és olyan orvosi központot alakíttatott ki, hogy szinte minden orvosi és sebészi beavatkozás a klub központjában elvégezhető.

Nyilván hosszan lehetne még sorolni azokat a döntéseket és lépéseket, melyek nyomán a nyolcvanas évek erős középcsapatából Sir Alex Ferguson a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb klubját építette fel.

Akit az egész tanulmány érdekel, az ide kattintva elolvashatja.