Amikor először megláttuk ezeket a képeket, őszintén szólva teljesen ledöbbentünk. (Előre jeleznénk, hogy a nyugalom megzavarására erősen alkalmasak). A képeken szereplő nő (ezzel feloldjuk a nyitókép zavaró szoknya-szőrős láb kombójának rejtélyét) részletesen megindokolta, miért is marad inkább szőrös – miután érdekesnek érdekes, közreadjuk. A képekkel együtt...

Ma már rendkívül furcsa látvány (és akkor nagyon visszafogottan fogalmaztunk) egy olyan női test, mint Paloma Gonié, aki leírta, miért is szeret inkább szőrös lenni, és miért utálja a szőrtelenítést. Nem mintha amúgy ez egy kellemes, vagy élvezetes folyamat lenne bárkinek is. Az esztétikai eredmény azonban kétségtelen, még ha a divatok változnak is.

Mint írja, tinédzserként ő is elkezdte borotválni a lábát és a hónalját, egyszerűen azért, mert ez volt az elvárás tőle, mint nőtől, ez azonban már akkor is egy kínzással ért fel számára, így először csak télen nem borotválkozott, most azonban azon gondolkodik, hogy teljesen feladja ezt a tevékenységet annak ellenére, hogy Malagában él.

Spanyolország ezen részén általában kellemes az idő, és az emberek tömegei utaznak oda, hogy strandoljanak, így a láb és a hónalj általában közszemlére kerül az év jelentős hányadában.

A társadalmi elvárás

Úgy érzi óriási a nyomás a nőkön ebből a szempontból is, akiknél szinte automatikus, hogy a testükön fellelhető szőrzetet, persze a hajon és a szemöldökökön kívül, eltávolíttatják, mert ez az elvárás velük szemben. Miközben a női testnek ugyanannyira része a szőr, mint mondjuk egy férfiénak. (Más kérdés, hogy egyre több férfi is megszabadul szőrzete egy részétől.)

Mint írja, ha leborotválja magát, akkor az nem azért lesz, mert ő így akarja, hanem mert nem akar a beszólásokkal, a tekintetekkel együtt élni.

A lány barátja először nem akarta elkészíteni róla ezeket a képeket, mert az esztétika elleni támadásnak vélte. Maga Paloma is egyetért vele abban, hogy a jelenlegi szépségfelfogás ellen valóban vétenek ezek a képek, ő azonban szeretne ezen változtatni, és tudatosítani azt, hogy van választás, és a szőrtelenítés is lehet döntés kérdése.

A szépségért szenvedni kell?

Miért ér fel szinte forradalmi tettel, ha valaki nem szőrtelenít, még pláne, ha képet is mutat magáról? Vajon mennyire is vagyunk urai saját testünknek? Mennyire hódolunk be az elvárásoknak?

Mennyire érezzük mi is úgy, hogy ez így helyes vagy ez része annak, amit a „szépségért szenvedni kell" című örökbecsű mondás közvetít?