Vajon mi visz rá egy nyugati nőt, hogy muzulmán legyen? A feminizmus új hulláma lenne ez, vagy csak menekülés a hétköznapok nyomása, a bulikultúra, a megfelelési kényszer elől?
Az Independent brit lap három nemrég megtért nő példáját felelevenítve próbál meg az egyre jobban terjedő jelenség mögé pillantani.
Egyikük, a 19 éves brit Chentelle (Khadija) azt mondja, azért vette fel a hijabot, mert muszlimként nem érzi szükségét, hogy megfeleljen másoknak és több önbizalmat is ad neki: „Azért viselem, mert így akarom, ez Allahra és rám tartozik, nem pedig divatból. De valóban nem járok klubokba és nem fekszem le mindenkivel. Sok barátom szeretne hasonló biztonságérzetet, mint ami nekem megadatott".
Egyik barátja, Monique szintén úton van az iszlám felé, mégpedig éppen barátnője nyomdokain. Még nem meri kijelenteni, hogy muszlim, mert olvassa a Koránt, de úgy érzi Chantelle-nek furcsa mód nagyobb szabadságot adott a tetőtől talpig eltakaró ruházat, mint neki, aki nem így öltözködött, gondolta megér egy próbát. Mint mondja, hiányzik neki a bulizás, de inkább így akar élni, és nem sírja vissza a múltat.
Önmaguk lehetnek
A két lány félelmeit is megosztotta, például azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire fogadja be őket a született muzulmán közösség. Úgy gondolják, hogy házasságra inkább magukhoz hasonló áttértekkel van inkább esélyük. Viszont azt mondják, azért is szerencsések új hitükkel, mert önmaguk lehetnek és nem a férfiaknak kell megfelelniük.
A 32 éves, kétgyerekes Jessica nem szereti, ha emlékeztetik korábbi önmagára, amibe belefért a részegség és a szex fűvel-fával. Mai önmagát már nem tartja összehasonlíthatónak régi valójával. Úgy érzi az áttéréssel megnyílt az élete a spiritualitás felé, még ha szülei csak tinédzser lázadásnak gondolták is.
A nők tiszteletének hiánya
A cikkíró és beszélgetőtársai is úgy vélik, azért jelent biztonságot az iszlám a nőknek, mert a nyugati kultúra nem harcol a nők elleni előítéletek ellen és túlfűtött, „túlszexualizált". Így, bár Jessica szerint Nagy-Britanniában sok minden jól működik, - ezt szeretné majd átadni gyerekeinek is - de van néhány dolog, amit elrontottak, ilyen például a nők tiszteletének hiánya is.
Ezek az áttért fiatal nők akár új lendületet is adhatnak a hitnek, mert másként viszonyulnak hozzá, mint akik beleszülettek, véli a szerző.
Vajon a feminizmus beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? Az iszlám hit sajátos módon megadhatja-e mindezt az ezt választó nyugati nőknek? Mindenesetre a felvetés érdekes, és kétségtelenül nem szokványos. Persze annyit azért jegyezzünk meg, hogy ezekben az esetekben aligha azokra a (például tálib) fundamentalistákra kell gondolunk, akik még az iskolák közelébe sem engednék a nőket.